Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

A MÉLYHARAP AS

135

legtöbbször olyan a frontmélyharapás formája, hogy a fogak felszínei elcsúsznak egymáson. Hiányzik a frontok metszőél-fogfelszín találkozása. Ameddig

a fogakat nem hozzuk él és felszín occlusióba, addig a mélyharapás recidivál és progrediál.

Az alkati eltérésen alapuló mélyharapások egy másik csoportjánál a parodentium elégtelensége áll fenn. A kötő- és támaszszövetek gyengesége. Családokon belül fordul elő, örökölhető, genesise még ismeretlen.

Ügynevezett veleszületett mélyharapás. Gyakran már a tejfogazatban felismerhető s együtt jár a civilizációval. A fronton rendszerint a mélyocclusiós formát

találjuk, tehát metszőéi és fogfelszín találkozását. Az oldalfogak occlusiója lehet anatómiailag korrekt, de legtöbbször distalis fogsorzáródás van jelen. Ez a genuin distalharapás.

A parodontalis elégtelenséget Eschler a kötő- és támaszszövetek systemás megbetegedésének nevezi. Kialakuló parodontalis elégtelenségre gondolhatunk már csecsemőnél és kisgyermeknél, ha túlérzékenység vagy eltérő reakcióskészség áll fenn a külvilág káros behatásaival szemben. Ilyenkor látjuk a különböző allergiás reakciókat a légutak, az emésztőrendszer és a bőr ré10/a ábra. Mélyharapásos profil, erős sulcus mentolabialis.

10/b ábra. Ugyanazon gyermek szájfelvétele. Mély harapás, retencióban maradt nagymetsző, korai extrakciók