Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
FOGÁSZATI GYÓGYSZEREK 69 temporo-mandibularis esetén, ha a folyamat ellenállt más gyógymódoknak és sistémás cortison kezelésre sem reagált, és a folyamatot a nagyfokú gyulladás és a fájdalom jellemzi, a lokális kezelés sikeresen alkalmazható. Régi megfigyelés, hogy a pulpectomia és a gyökércsatorna kitakarítása után a trauma a periapicalis területen gyakran súlyos periodontitist okoz. Ezt az állapotot gyakran súlyosbítja az alkalmazott vegyszerek izgató hatása. Ismerve a hydrocortison antiphlogistikus hatását Stream, és Pinckney olyan eljárást dolgozott ki hydrocortison acetát lokális alkalmazásával, mellyel a periapicalis térben a gyulladás kifejlődését meg tudták akadályozni. A száj gyulladásos betegségeinél is eredmény érhető el 1 g kenőcsalapanyagra számított 25 mg hydrocortison acetát lokális alkalmazásával, ha egyéb gyógyszerek : antiseptikumok, antibiotikumok, adstringensek, oxidánsok és festékek eredménytelenek. Gingivitis desquamativánál hydrocortison kenőcs bedörzsölésével eredmény érhető el. A hidantoin származékok szedésekor jelentkező gingivitis hyperplastikánál a hyperplasiás szövet eltávolítása után a hydrocortison kenőcs rendszeres használatával a hyperplasiát akadályozni lehet. A fogorvosoknál jelentkező procain túlérzékenységet úgy lehetett enyhíteni, hogy munkájukat folytatni tudják. Súlyos esetekben a helyi kenőcsös kezelést sistémás kezeléssel kell kiegészíteni. A pemphigus vulgaris esetén, melynek diagnosisát nem egyszer a fogorvos állítja fel, a korai sistémás ACTIi-s kezeléssel a beteg életét lehet megmenteni. A haemorrhagiás diathesisekre vonatkozóan 1955-ben Balogh piofeszszorral közöltük az ACTH-ra vonatkozó megfigyeléseinket. Góth a most megjelent továbbképző füzetében, mely a hormonokról szól, azt írja, hogy a vérzéses diathesis, mely bármelyik haematológiai betegséghez is társul, eortisonnal gyorsan és hatásosan leküzdhető. Az irodalom egyöntetű mai álláspontja szerint a cortison minden haemorrhagiás diathesis és különösen a vascularis purpura szuverén szere. Újabban a magyar exacthin alkalmazásával vannak jó tapasztalataink. Kétségtelenek a nagyszabásúaknak mondható eredmények, melyeket a corticosteroidokkal és az ezeket aktiváló ACTH-val el tudunk érni. Ezekkel szemben vannak azok a kritikák, melyeket ismernünk kell és amelyek a komplikációkra vonatkoznak. A kezelést a legnagyobb gonddal kell végeznünk. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a corticoid terápiával életeket tudtunk meghosszabbítani és a panaszok sorát tudjuk megszüntetni. A fogorvos gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy beavatkozásai kapcsán a betegen a perifériás keringés általános zavara következik be. Ez az érpálya kapacitása és a keringő vér mennyisége közötti aránytalanság miatt jön létre. Klinikai fogalomként megkülönböztetünk collapsust és shockot. A collapsus a perifériás keringés múló, a shock a perifériás keringés súlyos, progresszív zavara. A perifériás keringés zavara gyakran centrális zavarral együtt szokott előfordulni. Az elmondottakból következik, hogy terápiánk célja elsősorban a megváltozott érpálya térfogatának normálisra való csökkentése, másrészt pedig a keringő vér mennyiségének növelése. Az erekre ható szerek részben perifériásán, részben pedig centrálisán hatnak. A centrális hatás a központi idegrendszerre az agykéregre, a légzőcentrumra, a vasomotor centrumra terjed. Előnyük a centrálisán hatóknak (analepticumoknak), hogy a centrumokat izgatva hatásuk koordináltabb, fiziológiásabb. Hátrányuk viszont, hogy olyan esetekben, ahol a bénulás a periférián jött létre, hatástalanok. A collapsus terápiának kezdő szakasza a beteg lefektetése, amit kiegészítünk autotransfusióval, az alsó végtagok felpolcolásával és azoknak a törzs felé való fokozatos leszorításával. Enyhébb esetekben már így is eredményt tudunk elérni.
