Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1959-11-01 / 11. szám

326

HUSZÁR GYÖRGY DR.

tott üléséről kiküldött bizottságnak a Károlyi-féle desartikulácio értékének bírálatára vonatkozó tárgyalásairól.” A jelentés elmondja, hogy a bizottság szükségesnek látta, hogymaga elé idézze a szerzőt. Károlyi 1905. április 22-én a szakosztály ülésén megjelenik és válaszol a bizottság által feltett kérdésekre. A jelentés két részre oszlik, az első rész a klinikai, a második rész gyógykezelési kérdésre ad választ. Ez utóbbi szövegét Károlyi írta mint feltett kérdésekre adandó választ. Tehát a bizottsági jelentés egy része Károlyinak műve.

2. ábra. A harapásemelö sapka készítésének fázisai (1—8) és a kaucsuksin (9—10)

Péter F. és Palazzi, S. nyomán

Szabó közleményében hivatkozik Péter József felfogására. Péter József, bécsi fogorvos, Károlyi rokona és magánasszistense, 1903-ban előadást tart Bécsben a Zentralverband-ban. Az előadás az Őst. Zt. f. Stom-ban is megjelenik „Bedeutung und Folgen der Artikulationsstörungen” címmel. A közlemény a Károlyi-elmélet szellemében az artikulációs zavarok következtében fellépő túlterhelés módjait és következményeit elemzi. Szemben Szabóval, az antagonista nélküli fogak pyorrhoeáját nem a csökkent működésssel, hanem a kopási felületekkel igazolható, kényszerharapás okozta túlterheléssel magyarázza.

A Károlyi-elmélet hívei után az ellenfelekkel kell foglalkoznunk. Ezek között is elsőnek Landgraf Lőrinc cél, az első világháború előtti idők kitűnő magyar stomatológusával, aki a Károlyi-elmélet kitartó, sokszor éles ellenzője volt. Landgraf 1903-ban Berlinben pyorrhoea alveolaris-ról előadást tart. Az előadás teljes terjedelemben (21 oldal) megjelenik aD. M. f. Z.-ben, kritika alá veszi a fogágybetegség feltételezett kórokait és arra a megállapításra jut, hogy az ínyszél predilekciós helye a szeptikus fertőzésnek és ez a legfőbb alapja a pyorrhoea alveolaris keletkezésének. A pyorrhoea sebészeti megbetegedés, tehát kezelése is sebészeti elveknek megfelelően történjen, az inytasak kiirtása és a szuvas csontrészek kikaparása útján. A közlemény hosszan vitázik Károlyi felfogásával. Landgraf szerint az artikulációs zavar következménye és nem oka a betegségnek. A gyulladás megpuhítja vagy esetleg el is pusztítja az alveolust és akkor a rágónyomás rendellenes helyzetbe hozza a fogat. Landgraf, Árkövynek ajánlatára, tagja volt annak a bizottságnak, amelyik a Károlyi-elmélet és gyógykezelés értékének megállapítására lett kiküldve. A Szabó által írt jelentés csak röviden közli Landgraf ellenvéleményét, amely szerint a megbetegedett fogak elmozdulását, a kóros diastemát, az Arkövy által leírt declinatio lat. path.-t, azaz a beteg fognak az ép fogak felé vándorlását nem a túlterhelés következményeinek tartja, hanem csak másodlagos „tüneménynek” amit ,,a fogak meghosszabbodása és így az antagonista által való félretolása okoz”. A bizottság a fogkőlerakódást