Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
162 TARJÄN IMRE DR. nélküli fog) esetekben. Végeztek in vivo és in vitro vizsgálatokat ; vizsgálták funkcionáló fogak anyagcseréjét stb. A vizsgálatok nemcsak azokra a folyamatokra terjedtek ki, amelyek a fognak, csontoknak közvetlenül a vérből való táplálására adnak felvilágosítást, hanem arra a kérdésre is vonatkoztak, hogy milyen anyagcsere játszódik le a fog és a nyál, a fog és a környezete között. E vizsgálatok talán legérdekesebb eredményeként kétségtelen megállapítást nyert, hogy a kalcifikáció mellett az ásványi anyagok lerakódásában más, éspedig olyan folyamatok is szerepet játszanak, mint pl. az adszorpció és ioncsere. A fog anyagcseréje, az anyagvándorlás a fogban tehát kétirányú lehet, nemcsak „belülről kifelé”, de „kívülről befelé” is, azaz a zománcból a dentin felé. Azok az eredmények, hogy a zománc és a dentin in vitro is (pl. elporított állapotban) vesz fel pl. foszfort, azt mutatják, hogy valóban lehet szó közönséges ioncseréről. A kicserélődés persze lassú, több év is kell ahhoz, hogy pl. egy gramm zománcban levő foszfor csupán ezen az úton gyakorlatilag teljesen megújuljon. Sok vizsgálatot végeztek fluor-18 felhasználásával a fluor anyagcserére vonatkozólag, amely a fluornak a helyi fogvédelemben való esetleges szerepe szempontjából volt érdekes. A fluor 18-cal végzett vizsgálatok főbb irányai a következők : a) bizonyos módon, pl. intravénásán beadott fluor-18 eloszlása, valamint kiürülése az idő függvényében. Milyen hatása van a fluornak bizonyos fiziológiás folyamatokra? Befolyásolja-e pl. a pajzsmirigy jód-anyagcseréjét, vagy befolyásolja-e a a kalcium felvételt, van-e toxikus hatása? b) a fluornak kívülről, tehát a fog felületén át történő beépülése in vivo és in vitro körülmények között. Megállapítást nyert, hogy mindkét esetben komplex folyamatokról van szó, amelyekben adszorpciós folyamatok és ionkicserélődés egyaránt szerepet játszik. Egyébként fogzománcdefektusokon, elszíneződött helyeken a fluor szívesen épül be. c) Gyakorlati vonatkozású kérdések, mint pl. a fog különböző módon történő tisztításának szerepe a fog felületére vitt fluor lemosásában. Nagyszámú vizsgálatot végeztek J-131-el, öszekapcsolva a pajzsmirigyre vonatkozó vizsgálatokat a fogakra, nyálkakiválasztásra vonatkozó vizsgálatokkal. Többek megállapításai szerint az élő fogban a zománcon, dentinen és a cementen keresztül jól mérhető jódvándorlás mutatkozik. Az átjárhatóság kétirányúnak látszik : nemcsak a vérből vehet fel jódot a fog, de külső környezetéből is. Éppen a jód esetében ennek kimutatása egyszerű. A zománcon át bekerült kevés jód ugyanis a véráramba jutva csakhamar a pajzsmirigyben halmozódik föl és éppen ezért könnyen kimutathatóvá válik. Érdekes, hogy a dentin elhalt része (pl. szuvasodás esetén, vagy gyökérkezelés után) a jódra nézve permeabilisabb mint az élő dentin, ami ellentétben áll azzal a klasszikus felfogással, hogy az elhalt dentin nem ereszti át pl. a festéket, amely tulajdonságból neve is származik (dead tract). Egy lényeges kutatási terület, mint már említettem, a fog kialakulásának (zománc- és dentin-szövet kialakulása) és a kalcifikáció folyamatának követése, amihez hozzávehetjük a csontok kialakulásának, csonttörések gyógyulási folyamatának (pl. organikus és anorganikus állomány kialakulása) vizsgálatát. Régi és sok oldalról vizsgált problémákról van szó, amelyekben már a radioizotópok megjelenése előtt is igen értékes eredmények születtek. Az izotóp-metodika kialakulása előtt azonban e folyamatok vizsgálatára különböző indirekt módszereket alkalmaztak. Most lehetővé váltak a direkt módszerek és főleg ebben van a pozitívum. Éestékanyagok (pl. a kalcifikációs vizsgálatoknál használt alizarin) helyett indikálásra magukat a folyamatban
