Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
LAPSZEMLE 159 siós fazetták esetében nincs eltolódás, túlzott, 30°-os propulsiós fazetták esetén az alsó protézis distális irányban tolódik el. Az artikulátorban a kettős hajlású meitszőfogvezető pályával képzett fogcsücskök, így pl. a felső moláris lingualis csücske négyoldalú piramisnak felel meg; az egyszerű, nem kétfelületű metszőfogvezető pályával csak háromoldalú csücsökkontur alakul ki. Háromdimenzionális mérésekhez és kutatási célokra használja Gysi a vdllaartikulátorf (Gabelaritikulátor). A gyakorlónak nem kell végezni a méréseket, csak felhasználni a kutatási eredménysket. Az első alsó molárist statikai okokból nem vízszintesen állítjuk fel, mint ahogy az gyakran előfordul a természetben, hanem 10—15“-os szögben lingualisan a középvonal felé döntjük; a felső fogakat pedig ellenkező irányban állítjuk be. Az első praemolárisnak nincs lingualis dőlése (0“), a második 5°-ban dől. A második moláris rágófelülete pedig 15°-ban hajlik. A felső fogakat az alsókhoz a gerincek élének nagyobb inkongruenciája esetén a felső buccalis csücsök rövidebbre csiszolásával alkalmazzuk. Minél kisebb az egész rágófelszín kontakt felülete, annál nagyobb a rágónyomás effektusa. A kanborundumporral végzett becsiszolás közben csak kicsiny fazettákat szabad kiképezni. Gysi csodálatos állhatatossággal kutatta az emberi fogazat artikulációjának titkait és igyekezett azt megoldani. Bár az artikulátorban a cápafogszerű fűrészélekkel kiképzett, magascsücskű „Anatoform“ őrlőfogak ma már nem használatosak, a Gysi-féle individuális pratetika, a fogfelállítás és az interalveolaris vonal egyéni megállapítása a gyakorlatban is nagy jelentőségű. A világhírű szerző utolsó műve a protetikai tapasztalatok és elmélet gyöngyszemének tekinthető. Igen sok gyakorlati szabályra és hibaforrásra is rámutatott. Nemcsak oktatók és kutatók, hanem a gyakorlók is sokat meríthetnek útmutatásaiból. A rövid, világos stílusú könyv a gyakorló fogorvost magas nívójú és sikeres protétikai-mechanikai tudásra tanítja és eddig meg nem cáfolt alapigazságokat is bőven tartalmaz. Ha Gysi életművében voltak is tévedések, mint pl. a magas csücskű fogak használata, a hibákat korrigálta a 20°-о® propulsiós fazetták bevezetésével és a támadások, amelyek érték, csak növelték tekintélyét. A rendkívül tömör és Gysi sok eredeti, sajátkezű rajzát is tartalmazó kötet kiállítása nyomdatechnikailag tökéletesnek mondható. Molnár László dr. LAPSZEMLE R, E. Stowel: A Summary of the present status of cancer tests. (A rákpróbák mai állása. Összefoglalás.) Acta Uniu, Internat, contra Cancrum, 1958. No. 5. A rákellenes küadelem három főiránya: 1. Az aetiologia jobb megismerése. 2. A therápia hatékonyabbá tétele. 3. Korai diagnózis. A daganat korai felismerésében nagy segítséget jelentene egy megbízható serodiagnosztikai test kidolgozása. A daganatreakció kétféle típusát különíti el: 1. egészséges egyének szűrésére alkalmas reakció, 2. daganatos betegeknél differenciál-diagnosztikai reakció. Az előbbi típusú reakciónak rendkívül pontosnak kell lennie, mert a tévedés akár pozitív, akár negatív irányban egyaránt káros következményre vezethet. Az utóbbi típusú reakció esetén úgyis több tünet (laboratóriumi vizsgálat stb.) alapján állítják fel a dignózist. Ebben az esetben a daganatreakció pusztán mint a gyanút megerősítő tényező szerepel. Külön fejezetben foglalkozik a próbák kiértékelésének szempontjaival. Nagyfokú óvatosságra és kritikai szemléletre int. A reakció kidolgozásának alapja pusztán empirikus lehet, mivel nem ismerjük a normálszövet és a daganiatszövet anyagcseréje közötti lényeges különbségeket. Ez nagy hibalehetőséget jelent, de szerző megjegyzi, hogy olyan értékes próba, mint a Wassermannn reakció is ilyen empirikus úton született. A legtöbb reakciónál egyéb betegség, tápláltsági állapot nem, kor, a vizsgálati anyag tárolásának módja stb. befolyásolhatja a reakció eredményét tévesen negatív vagy tévesen pozitív irányban. A kansasi egyetem megbízása alapján részletesen értékeli az egyes próbákat. 18 reakciót vizsgált, felül. A gyakorlat számára egyik sem bizonyult megfelelőnek! Viszonylag jó az eredmény a Penn-testnél, mely a daganatos beteg mája által termelt specifikus lipoid meghatározásából áll. Elég jók azok az eredmények, melyeket bizonyos új típusú anyagok felhasználásával nyertek a gyomoroavtartalom meghatározásában. Végül még jó eredményeket értek el a daganatos betegek erythrocy-
