Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
156 KÖNYVISMERTETÉS melynél daganat sebészi eltávolítása után az egyes értékek szabályossága nem állt be. Mind két esetben a protetikai pótlás elkészítése után recidivát figyeltek meg. Анталь Дудра: Изменения белкового спектра при гигантоклеточном эпулисе. Dr. A. Dudra: Variants of proteins pectrum at epulis giganto-cellularis. D r. A. Dudra: Varianten des Proteinspectrums bei Epulis gigantocellularis. Kosice, Pasteurovo nam 4. KÖNYVISMERTETÉS A fogorvosi röntgenologia diagnosztikai és terápiái alkalmazása. (Zahnärztliche Röntgenologie in diagnostischer und therapeutischer Anwendung.) A mű 206 oldal terjedelmű, 228 ábrát tartalmaz. Prof. dr. Gustav Korkhaus (Bonn) szerkesztette „Zahn- und Mund- und Kieferheilkunde in Vorträgen” 16. füzeteként jelent meg. Cikkei a német Állcsontterápiai Társaság 1954. május 6—20-ig Bonnban tartott kéthetes tudományos ülésein elhangzott előadások. A könyv előszavában Korkhaus professzor rámutat arra, hogy a fogorvosi röntgendiagnosztika nagy fejlődése, a kis terjedelmű, de nagyteljesítményű fogászati röntgengépek megjelenése s az újabban térthódító film-fókusz távolság növelése mind hozzájárultak ahhoz, hogy korán elhunyt munkatársával Praeger professzorral régen ápolt tervét, egy olyan továbbképző összejövetel megrendezését — melyen a fogászati röntgenológia a fötéma, — megvalósítsa. A könyvben 11 szerző 12 bőven illusztrált értekezését találjuk. Ezek közül kettő : Kruchen és Becker cikke terápiái vonatkozású. A többiek : Reckow, Jung, Clementschitsch, Fröhlich, Anspach, Heiss, Wannenmacher, Korkhaus és Hahn a diagnosztikával foglalkoznak. A könyv igen érdekes mert közismert szerzők egy részének már több cikkben vagy könyvben közzétett tudományos munkássága eredményeit foglalja össze. Részben azért is, mert a könyv, mintahogy énélkül röntgenfelvételeket ismertető könyv nehezen képzelhető el, bőven illusztrált, jó papírra nyomott. A dolog természetéből folyik, hogy röntgenképekről készült másolatok kevésbé lehetnek demonstratívak mint az eredeti negatívok, melyeknek gradációja többszörösen meghaladja a papírképek árnyékdifferenciáit. Ezen a hiányosságon segít a könyv bőséges képmagyarázatokkal és magyarázó rajzokkal. Az egyes fogak jelzésére a szerzők a Federation Dentaire Internationale által régebben elfogadott, a dán Haderup féle plusz-minusz jelzést használják. Ennek előnye, hogy reprodukálása írógépen, szedőgépen sokkal egyszerűbb s diktálásnál а hibaforrásokat legalább felére csökkenti, s be nem tanított segéderő is hibátlanul leírja,Prof. Dr. J. E. V. Reckow, (Frankfurt am Main) két cikkében : „Az intraoralis röntgenkép és annak klinikai értékelése” és „Hibák a röntgenezéskor és tévedések a röntgenképek magyarázásában” sok érdekes megállapítást tesz. így állástfoglal a röntgendiagnózis fogalmának használata ellen s a röntgenlelet (Röntgen-Befund) mellett tör lándzsát, melyet Peckert és Euler használtak először a Heidelbergben megtartott fogászati gyűlésen 1908-ban. Helyesnek tartja a bécsi Robinsohn és Spitzer 1909-ben ajánlott eljárását, a röntgenleleteknek rajzos rögzítését. Szükségesnek látja, hogy a fogorvos jobban elmélyedjen a fogászati röntgenológiában. Elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy minden gyakorló orvos a röntgenkép készítése metodikájának ismeretében megfelelően jártas legyen, mert a röntgenkép kiértékeléséhez a felvételi adatok rekonstruálása fontos. Két cikkében részletesen kitér a sugárvédelem elhanyagolásának mindennapi problémáira is.
