Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
122 ROSENTHAL csont cc.-ben szenvedő betegeknél kiknél, műtét közben az ajkakat, a pofa kisebb-nagyobb részét, esetleg a szemét is fel kell áldozni, problémát jelent a keletkezett defektus pótlása. Azonnali plasztikai rekonstrukció rendszerint lehetetlen, legtöbbször pedig nem tudjuk biztosan, hogy mélyen az épben történt-e a daganat eltávolítása. Itt jön segítségünkre az epitezis elkészítése, mely a keletkezett orr, ajak, szem defektusokat elfedi. Ezen betegek ellátását a zselatin-protezisek és a puhánmaradó műanyagok kidolgozása tette lehetővé. A Thalhvitzi klinikánkon ebben az irányban nagy segítséget kaptunk a protézisek elkészítése terén Weisskopf dr. (Lipcse) és technikusa, Groth részéről. Az eptézisek alkalmazásával a betegek pszichésen megnyugodtak. Nem egyszer örömüket fejezték ki, hogy a borzasztó ráktól megszabadultak és megtalálták helyüket a társadalomban. Az epitézisek alkalmazásával a sebésznek lehetősége van a műtét eredményességének bevárására. Ha a beteg meggyógyul, számításba jöhet a hiány autoplasztikus pótlása, számot vetve annak előnyével és hátrányával. Gyakran a betegek megadják magukat sorsuknak és örülnek a művészi úton készült pótlásoknak, melyeket időnként a szükségnek megfelelően cserélni kell. Röviden azt mondhatjuk, hogy az idős kor állcsontsebészete terén örvendetes haladásról beszélhetünk, mely lehetővé teszi, hogy az emberi sorsokon segítsünk. Fordította, : iff Inovay János dr. В. Розенталь: О прогрессе хирургической гериатрии. Prof. dr. dr. h. c. W. Rosenthal: Über den Fortschritt der chirurgischen Geriatrie. Prof. dr. dr. h. c. W. Rosenthal: Progress of surgical geriatry. KÖNYVISMERTETÉS В. Orbán : Periodontics. (Szerkesztőbizottság F. M. Wentz, F. D. Everett, D. A. Grant.) 1958. Mosby kiadás 537 oldalon, 439 képpel. A fog rögzítő szerkezete egyik legérdekesebb szövete az emberi testnek. Különleges, mert a csontnál jóval keményebb és tömörebb szöveti szerkezetű és az élet jeleit szinte alig mutató zománccal fedett fogat kell rögzítenie oly módon, hogy a rögzítendő fog egyrésze a külvilággal érintkezik. Az utóbbi körülmény a természet alkalmazkodóképességének egyik legszebb példája, mert minden elméleti meggondolásra rácáfol : a rendkívül kemény és tükörsima felület mellett sem hatol be a fertőzés a körülvevő lágyszövetek közé. .Még fokozza a rögzítés különleges voltát, hogy rágásközben a fogra fíO—80 kg-nyi erők hatnak. Nem lehet csodálkozni, hogy ennek a rögzítési módnak biológiai szerepével a kutatók ezrei foglalkoznak és még többen olyanok, kik e rendkívüli szövet betegségeinek gyógyítási lehetőségeit vizsgálják. A támasztó szerkezet betegségeinek eredménye végső fokon mindig ugyanaz ; a fog meglazulása és elvesztése. A betegség kimenetelének azonos volta miatt igen hosszú ideig egységesnek tekintette a kórfolyamatot a kóroktan szempontjából is. Csak a legutóbbi fél évszázad kutatási módszerei és eszközei, elsősorban pedig a tudományos gondolkodás fejlődése tette lehetővé, hogy a fog támasztó szerkezetének megbetegedését több okra vezették vissza. Ennek megfelelően többféle gyógymódot is alkalmaztak. A probléma megoldásától még ma is messze vagyunk. Nem csoda tehát, hogy Orbán és szerzőtársai is hangsúlyozzák, hogy könyvükben ismertetett problémáik még állandó discussio tárgyát alkotják és az egész kérdés élő. Ez is egyik oka, hogy a könyv szerzője és három szerkesztő-társa mellett 22 szerzőtárs is nyilvánítja véleményét a könyvben. Nehéz volna megítélni, hogy egy tankönyvnek szánt és a gyakorló orvos részére írt összefoglalásnak használ-e ilyen sok vélemény nyilvánítása. Az biztos, hogy az egységes szemlélet célravezetőbbnek látszik minden könyv írásában. Igaz, hogy a könyv egész gondolatmenete és elméleti meg gyakorlati megállapításai Gottlieb eredeti felfogását tükrözik és főleg arról a fejlődésről számolnak be, amik Gottlieb kutatásai nyomán kialakult
