Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
MADZSAR JÓZSEF ÉLETÉRÖL 117 nagyobb cikkben számol be. Maradandó, jelentős alkotása, a nyilvános könyvtárak részére összeállított ,,Mintajegyzék”-e. Az I. világháború első napjaiban, átkéri magát a Fővárosi Központi Segítőbizottsághoz, ahol az anyavédelem irányításával bízzák meg. A hatalmas arányú csecsemőhalandóság, a várható háborús nélkülözésektől felfokozva, egyre sürgetőbb szervezeti intézkedéseket követel. A nagy feladatok Madzsarban találják meg a kezdeményezőt, a teoretikust, a gyakorlati kivitelezőt egyszerre. Még 1914 őszén létrehozza az első szülőotthont, októberben a másodikat. Az anya- és csecsemővédelem terén teendő legsürgetőbb feladatokat „Az anya- és csecsemővédelem országos szervezése” e. brosúrájában foglalja össze, melyben a modern anya-és csecsemő védelem nagyvonalú tervezetét állítja össze. Itt olyan követeléseket is felvet, melyek még az akkori fejlett kapitalista államok szociálpolitikájának kereteit is túllépik és csak a szocialista társadalomban kerülhetnek megvalósításra. Az anyabiztosítás terén Madzsar pl. felveti, hogy а szülő nő, szülés előtt négy heti, szülés után 6—8 heti, szükség esetén esetleg hosszabb, teljes fizetés kárpótlással járó szülési szabadságban részesüljön. Emellett javasolja az ingyenes szülési ellátást és a szoptatási segélyt. A biztosítás természetesen minden dolgozó nőre, iparban, mezőgazdaságban foglalkoztatottakra egyránt vonatkozna. Sorolni lehetne azokat a jelentős szociálpolitikai gondolatokat, melyeket Madzsar e füzetben felvet. Ezek egy részéből valósult meg, az 6 fáradhatatlan munkássága és több kiváló nő- és gyermekgyógyász, segítsége révén a Stefánia Szövetség. A modern egészségügy alapgondolata, a megelőzés ölt testet ebben az anya- és csecsemővédelmi szervezetben. Madzsar a könyvtári és 1915 nyarától a Stefánia Szövetségben végzett ügyvezetőigazgatói munkája mellett is tud időt szakítani szociálhigiénés elméleti munkára. Ezek közül kiemelkedik nagy tanulmánya a „Meddő Budapest”, melyben a születés és halálozásnak a társadalmi viszonyokkal való összefüggését fogadja el kiindulópontnak. Szociálhigiénés elméleti és gyakorlati munkásságának és egyéb irányú tudományos működésének jól megérdemelt jutalmaképpen, 1917 őszén a társadalomegészségtan magántanárává habilitálják a budapesti Orvosegyetemen. Madzsar révén a társadalomegészségügy ekkor kap először katedrát Magyarországon. Az októberi polgári demokratikus forradalom az egészségügy egyik legfontosabb posztjára szólítja. A katonai leszerelés egészségügyének vezetésével bízzák meg. Óriási a feladat. A leszerelt katonák, hadifoglyok százezrei özönlenek hazafelé. A járványok réme fenyeget. Az országban, már a spanyoljárvány szedi áldozatait. Egyik rendelete a másikat követi : laktanyák, katonai kórházak iskolai és polgári célokra való felhasználásáról, fertőtlenítő állomások sűrítéséről, leszerelés előtti tüzetes orvosi vizsgálatról, a leszerelési bizottságokban működő orvosok teendőiről, polgári orvosok kirendeléséről azokra a területekre, melyek az egészségügyi ellátás teljes hiánya miatt a járványveszély rettegésében éltek. Rendeleteket ad ki a leszerelt beteg katonák gondozásáról, a leszerelt katonaorvosok munkábaállításáról. A Tanácsköztársaság alatt, mint népbiztoshelyettes a közegészségügy egyik irányítója. Amit éveken keresztül hiába szorgalmazott reformjavaslataival, amihez az állam szűkmarkúsága miatt a mecénások látványos támogatásáért kellétt kilincselnie, azt a munkásosztály hatalom átvétele után, egy csapásra megvalósíthatta. Saját gyakorlati munkáján keresztül győződhetett meg az új társadalmi rend igazáról. De azt is tapasztalhatta, hogy milyen sötét erők feszülnek szembe ezzel a hatalommal, melyet ő, mint a közegészségügy kiváló szakembere— szívvel-lélekkel szolgált. A proletárdiktatúra egészségügyi intézkedései a magyar egészségügy történetének szép fejezetét alkotják, s ebben Madzsar Józsefnek is jelentős része van. A proletárdiktatúra bukása után állásából felfüggesztik, majd fegyelmi úton eltávolítják. Madzsar a diktatúra bukása után nem ingadozott, mint annyian mások ; nem vonult vissza, várva a vész elültet. Életművének összeomlásaként fogta fel a Tanácsköztársaság bukását. Humanizmusát felháborította az ellenforadalmi terror és az üldözöttek oldalára áll. Egész szervezetet hoz létre, mely a terror gaztetteit összegyűjti. A leleplező anyagot a bécsi emigráns sajtóhoz kijuttatja. Résztvesz az üldözöttek országból való kimentésének megszervezésében. A Népszava néhány munkatársából tudósító gárdát szervez, a terror gaztetteit feltáró cikkek megírására. Az anyagot kalandos körülmények közt kiküldi Bécsbe. A csoport lebukása után menekülnie kell. Sikerül Bécsbe szöknie, ahol az emigráns lapoknál fejt ki tevékeny munkát. Bécs után 1923 nyarán a jugoszláviai Üszkübbe költözik, ahol orvosi tevékenységet folytat. Innét kerül haza kegyelmi úton 1924 tavaszán. Madzsar előtt még mindig nincs lezárva a sorompó a polgári társadalom felé. Az 1918/19-es szerepét és azt követő kiállását ugyan nem felejtették el, de nagy szaktudása és ebből eredő tekintélye, arra indítja az illetékeseket, hogy e „veszélyes” embert megnyerjék maguknak, fgy tör
