Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
GYORSANKÖTÖ AKRILÁTOK 101 lemezhez hasonló, lágyítóval szívósabbá tett akrilát lemezekkel. A gyárilag előállított tükörfényes rózsaszín akrilátlapokból a megfelelő nagyságú darabot kivágjuk, miután az anyagot láng felett felpuhítottuk. A kivágott darabot csipeszbe fogva bunsen láng felett ide-oda lóbáljuk, mindaddig amíg zászló módjára lebegni nem kezd. Ekkor a mellékelt azbeszt leffentyű segítségével a modellre idomítjuk. A kétféle port egyenlő arányban összekeverve, megfelelő mennyiségű folyadékkal péppé dolgozzuk. Tapasztalataim szerint a Kulzer-adagoló aránya Redontil számára is megfelel. A tejfelsűrűségű anyagot már a harmadik percben mind a modellre, mind az akrilátlemez belsejére fel kell helyezni. Az ötödik—hatodik percben már óvatosan rá is kell nyomni az előreidomított, akrilátpéppel megtöltött lemezt, az előzőleg izoláló folyadékkal bekent gipszmodellre. Fontos mozzanat a kellő pillanat eltalálása, mert ha túl híg a pép, akkor oldalt kibuggyan, ha meg túl sűrű, akkor már nem adaptálható az akrilátlemez a modellre. Ha ferdesíkot készítünk, akkor a lejtő hajlásszögét a szájban újabb akrilátpép felrakásával állítjuk be. Ilymódon elkerülhetjük, hogy a nyálkahártyát vegyi- vagy hőártalom érje. Példa gyanánt egy felső dinamikus blokk Redontilból való elkészítésének munkamenetét részletesebben vázolom. A kemény gipsszel kiöntött modellt néhány percre langyos vízbe helyezzük, majd leszáradni hagyjuk. Ezután a mellékelt izoláló folyadékkal jó bőven beecseteljük. Most legalább 5 percig várni kell, amíg az izoláló leszárad és vékony hártyát képez. Közben elkészíthetjük a szükséges drótszerkezetet. A tovafutó pántok, segédrugók stb. azon részét, amely a lemezbe süllyed célszerű Polyfilm fedőlakkal bevonni. A Polyfilm poralakban, három különböző színben (rózsaszín, fehér és krémszínű) kerül forgalomba. A drótvégekre való ráégetése olymódon történik, hogy a drótot bunsen láng felett óvatosan 100—120 C°-ra felmelegítjük. A megmelegített drótvéget Polyfilm porba mártjuk. A kellően felmelegített fémre a por rátapad. Ezt most újra láng fölé visszük és óvatosan melegítjük. Az óvatos melegítés roppant fontos tényező, mert túlhevítve az anyag füstölögve elég, viszont kellő hőfokon tartva, a Polyfilmet a fémre fényes réteget képezve ráégethetjük. Szondy vizsgálatai szerint ilymódon a drótok tartása az akrilátban, a csupasz drótvégekhez viszonyítva, kb. hatszorosára fokozható. A megfelelő színű Polyfilm kozmetikai hatása jobb, ami különösen protézisek kapcsainál nem megvetendő előny. Az ilymódon előkészített kapcsokat, pántokat, segédrugókat stb. ráhelyezzük az izolált modellre. A Polyfilmmel bevont részt célszerű kevés gyorsankötő akriláttal a gipszmodellen rögzíteni. Az előzőleg megfelelő nagyságban kivágott akrilátlapot csipeszbe fogva láng felett ide-oda lóbáljuk. Ha kellően felpuhult, a csomagoláshoz mellékelt azbeszt leffentyű segítségével a modellre ráidomítjuk. A szívós akrilátlemez meleg állapotban alakját igyekszik megváltoztatni, ezért az azbeszt lapocskával legalább 2 percig rá kell nyomni a gipszmodellre. Amennyiben az adaptált akrilátlemez nem fekszik pontosan, a megfelelő részt hegyes lánggal a gipszmodellen magán felmelegítjük, és amikor az anyag vetemedni kezd újból erősen leszorítjuk. Kellő gyakorlattal az akrilátalaplemezt meglehetősen pontosan adaptálhatjuk. A gipszmodellhez idomított lemezt ezután akrilátpéppel a fentebb leírt módon alábéleljük. Negyedóra múlva eltávolíthatjuk a modellről a kész munkát. Polírozás után szájbahelyezhető. Eddigi tapasztalataim szerint a hidegen készült darabok sokkal pontosabban ülnek, mint a hőkezeléssel gyártottak. A hőkezelés ugyanis nagyobb térfogatváltozásokat idéz elő (hőtágulás majd zsugorodás) mint a hideg úton történő kötődés. Fokozott mértékben érvényes mindez egy dinamikus blokkra, amilyent a 3. és 4. ábra mutat. Az ilyenfajta
