Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
SZERENCSI FLUORTERÜLET 71 szó, melyek jódban is gazdagok. Ezzel szemben Ónod, Tiszaszederkény, Sajóhídvég és Sajólád vizeinek jód és fluortartalma egyaránt alacsony volt. E községekben elméleti alapon a golyvának gyakoribbnak kell lennie, ha jódozott konyhasó nincs forgalomban. Ezekről azonban adatok nem állnak rendelkezésemre. A fogazat helyzeti rendellenességeinek — az orthodontiai anomáliáknak — számát az I. táblázaton szintén feltüntettem. 1214 gyermek közül 21,5% fogazati eltérést jegyeztem fel. Ez meglehetősen alacsony szám más hazai és külföldi meghatározásokhoz képest, melyek 40—50% körül mozognak. A tiszalúci kb. 500-as létszámú 6—14 éves gyermekanyagból már régebben azt a következtetést vontam le, [Szüle (5)], hogy optimális fluoros ivóvíz mellett szükségszerűen csökkennie kell a fogazat helyzeti eltérései számának, mivel az ilyen anyagon a korai tej-és maradó foghúzások és ezekkel együtt a korai fogvándorlások nagy része kimarad. Természetes, hogy ez vonatkozik olyan cariesrezistens anyagra is, mely más nyomelem, a földrajzi fekvés, éghajlati viszonyok, táplálkozás stb. kedvező hatása folytán jön létre. Nemrég jutott tudomásomra, hogy Plater [cit. Adler (7)] az ivóvíz kedvező fluortartalmával szintén összefüggésbe hozta az orthodontiai anomáliák csökkenését, vizsgált eseteinek száma azonban kicsiny volt ahhoz, hogy következtetéseit bizonyítottnak vehessük. A mi mostani anyagunk bizonyításra nagyságánál fogva inkább alkalmas. Ezenkívül úgy tűnt anyagunkon, hogy a dentalfluorozis súlyosabb (barnás) alakjainál az állcsontok szűkületeihez csatlakozó fronttorlódások gyakrabban fordulnak elő, mint a dentalfluorozist nem, vagy csekélyebb fokban mutatók között. Ez a magasabb fluortartalmú víznek angolkórra hajlamosító hatására utal, ami az irodalomból ismeretes. A leírt F-teriilet nagyságánál, a lakosság nagyobb számánál fogva igen alkalmas arra, hogy itt a fluornak biológiai hatásait megfigyeljük. Éppen ezért vizsgálataimat ezen a területen — más irányban — folytatni kívánom. összefoglalás Szerző saját fogászati és néhai Straub J. vegyi vizsgálatai alapján a Hernád, Tisza folyók, valamint Tokaj, Tárcái, Mád, Tállya és Abaújszántó községek által határolt, a vizsgált községek többségére kiterjedő, eddig nálunk egyedülállóan nagy fluorterületet írt le. Szerző összefüggést talált az ivóvíz kedvező fluortartalma, a fogszuvasodással szemben fennálló ellenállás és a fogazat helyzeti rendellenességeinek csökkenése között. Irodalom 1. Straub J. : A MÁV állomási kutak vizének fluortartalma. Fogorvosi Szemle. 48 (161) 1955. — 2. Straub J. és Szüle L. : A magasabb fluorid-tartalmú ivóvíz hatása. F. Sz. 49 (74) 1956. — 3. Straub J. : Népegészségügy. 1956. 7. sz. — 4. Szüle L. : Az ivóvíz protektiv fluortartalma és a tüdőgümőkór morbiditás. Tuberkulózis kérdései. 1956. 1. sz. 38. o. — 5. Szüle L. : A flourkérdés és a fogazat helyzeti eltérései. F. Sz. 49 (135) 1956. — 6. Adler P. : Die Epidemiologie der Karies in verschiedenen Gebieten Ungarns. Dtsche Z. M. u. Khk. 23 H. 7. u. 8. (1956) — 7. Dean, Mille és Plater cit. Adler P.-töl : Über die Beziehungen zwischen Zahnkaries und Fluoriden. Zahnärtzl. Fortb. H. 5. (1950) J. A. B. Leipzig. S. 5—10. u. 15. — 8. Bruszt P. : Nagybaracska lakosságának fogszuvasodása. Népegészségügy. 31 (233) 1950. — 9. Adler P., Straub J. és Sárkány I. : Kunszentmárton, Öcsöd és Békésszentandrás iskolás lakosságának fogazati viszonyai. Népegészségügy. 31 (505) 1950. — 10. H. J. Schnmiedt: Wirkungsbeginn des Hochleitungselementes Fluor und Abgrenzung zur Rachitis. Zahnärztl. Rundschau. 64 (225) 1955. — 11. Szabó J. : Gyakorlati fogászat. 1925. 201—202. о. 12. Straub J. :Äz ivóvíz fluor-és jódtartalma kapcsolatban az endemiás golyvával. Népegészségügy. 1941. 1. sz. 1—8. o.
