Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
60 KUNVARI BELLA DR. helyesebben leírva : előre dugdossa, a fogak sora közé. E célból néhány napig számoltattuk a gyermekekkel, bármelyik 2 órán belül, hányszor is csinálja. Avagy, számoljon meg 100 nyelvlökést, és írja fel, mennyi idő kellett hozzá. Kb. óránként 100 nyelvlökést számoltak. Volt, aki 800-at! Pedig, amikor figyel rá, nyilván kevesebbszer csinálja ezt a leszokásra ítélt, tilos dolgot. Ha ezt megszorozzuk csak a nappali órák számával, legalább 1000, 2000 ily nyelvmozgás adódik. Csak 1 kg erőt számítva egy nyelvlökésre, tonnákra megy naponta ez az ismétlődő erőhatás. A csontot a kicsiny, ismétlődő erőhatások formálják. Minden fog- és állcsontszabályozásunk is ezen alapul. Ez öntudatlan mozgásokról való leszoktatás nem könnyű. Megbeszéljük a gyermekkel, mi van, mért van, és hogy ő tud segíteni. A leszokás megkönnyítésére, néhány napig pár órát számoltatjuk e nyelvlökéseket. Ha megfigyeli, ha már tud róla, könnyebb a leszokás. Ha megbeszéléssel nem tudtuk elérni, hogy kis patiensünk leszokjon, akkor esetleg passiv lemezt is hordattunk, ezen elől ívben V formájú „nyelvakadály“ van acrylból kiképezve. Ez a kis ék gátolta a nyelv előre lökögetésót. E nyelvmozgások megakadályozása volt minden művi eszközünk. Ha téraránytalanság van jelen, a nyelv túl nagy, nem jól fér, akkor helyet legegyszerűbben tonsillektomiával nyerhetünk. Operált szájpadhasadékosoknál gyakran jelen levő relatív mikrognathia nem jelent makroglossiát. Szájpadhasadékosoknál tonsillektomiát csak vitális indicatio alapján csináltathatunk. A tonsillektomiával megnagyobbodott garattér a hangképzést még jobban megnehezíti, a Passavent dudor zárása lehetetlen. Igen gyakori a chronikus tonsillitis, pharyngtis . A garatban levő állandó irritatio néma ingert képez, amire a nyelvszopó újabb nyelvmozgásokkal reagál. Sok esetben sikerült a szokványos nyelvszopót avval leszoktatni, hogy tonsilláit kivetettük. Hogy ebben vajon a műtét utáni időben a mozgásra érzékenysége szerepelt-e, ami a nyelvmozgásokra askézist követelt ; avagy tényleg a pharyngitis ingerelte állandóan nyelvmozgásokra ? nem tudhatjuk. Ex iuvantibus annyi tény, hogy a leszokás tonsillektomia után könnyebben sikerül. Tehát e mérésekből, és e meggondolásokból kiindulva, azokat az anomáliákat, amelyeknél e nyelvlökögető mozgások döntő hatását véltük fölfedezni, nem kezeltük semmi egyébbel, mint e nyelvmozgások kikapcsolásával, akár a patiensnek sikerült abbahagynia, akár „nyelvakadályos“ lemezt hordattunk. Egyetlen segítségünk volt még : izomerő gyakorlatokkal a kívánt izomtónus elérése, ellenirányban. Tehát : nyitott harapásnál a száj alsó leiével a fölső szájat lehúzni. Nyitott szájnál a m. orbiculáris oris erősítése. (Az orrlégzés lehetővé tétele sine qua non.) A káros nyelvmozgások okozta deformatiók képe változatos. Igen jó szabályozásos eredményeket értünk el elsősorban nyitott harapásnál. Telje,sen 2. ábra. Felső lemez, nyelvakadállyal. (A tartódrótok passivak) 3. ábra. Helyzete a szájban
