Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
40 HOLLÓS! KATALIN DR. Bár adenolymphoma, lymphocytás tumor, lymphomatoid adenoma, Mikulicz-betegség elnevezés nagyon elterjedt, mégis helyesebbnek látszik Godwin kissé nehézkes megjelölése: benignus lymphoepithelialis laesio ; ugyanis „jelzi a potentiát, a histologiai componenseket és nem foglal állást amellett, hogy a laesio daganatos, vagy lobos eredetű-e.“ Godwin a b. 1. 1. körébe azokat az adenolymphomákat sorolja, amelyek 1. gyakran recidiválnak, 2. nodularis szerkezetűek, 3. a hámburjánzás túlnyomórészt solid tömegeket alkot, és 4. a cystopapillosus szerkezet háttérbe szorul. Hogy a b. 1. l.-k lényegében azonos szöveti képük, morphologiai végállapotuk kialakulásában mennyire különbözőek lehetnek a pathogenesis tényezői, azt saját, az István Kórház 30 éves szájsebészeti anyagából nyert 6 esetünk tanulmányozása kapcsán is láthattuk. Eseteink klinikopathologiai értékelése is arra tereli a figyelmet, hogy a b. 1. l.-k nemcsak a szájsebész, fülész, onkológus, hanem belgyógyász és endocrinologus, sőt haematologus érdeklődésére is számot tarthatnak. Klinikai kép: A b. 1. l.-k aránylag ritka daganatok. Kirklin és mtsai (1951) a Mayo klinika anyagában 1,5% b. 1. 1.-t és 2% W. t.-t találtak, Bauer és Bauer 3,4%-ban b. 1.1.-t és 4,1% W. t.-t figyeltek meg 146 nyálmirigy tumor között; Foote és Frazell 0,23% b. 1. 1.-ről és 5,7% W. t.-ről számolnak be. A szerzők általában a b. 1. I. 1—2%-os gyakoriságát hangoztatják az összes nyálmirigydaganatra vonatkoztatva. Az esetek egy része a parotistájon, illetve állkapocsszögletre lokalizálódik, leírtak néhány glandula submaxillaris, sőt epipharyngealis elhelyezkedésű daganatot is. Egyik (6.) esetünkben a palatum daganata bizonyult b. 1. 1.-nak. A laesiók túlnyomó része egyoldali. A b. 1. l.-k leggyakoribbak az 5. és 6. dekádban ; fiataloknál gyermekeknél igen ritkák. Saját 6 esetünk között 5 paciens 50—60 éves, 1 paciens 47 éves. A duzzanat lassan, néha 6—10 év alatt növekszik annyira, míg feltűnővé válik. Eltérő a nemek szerinti megoszlás a b. 1. l.-k és W. t. között, ugyanis W. t. férfiakban ötször olyan gyakori, mint nőkben, viszont a b. 1. 1. úgyszólván csak nők megbetegedése. Saját észleléseink közül 5 nők, 1 pedig férfi daganatára vonatkozott. A b. 1. 1. jóindulatú jellegével függ össze egy jelentős tény (parotistáji laesiók esetében) : a nervus facialis megkíméltsége. Legtöbb esetben a facialis ágak megtartásával sikerül a daganat kihámozása. Igen ritka a malignitás ; az irodalom malignusként elkönyvelt eseteinek (Lloyd, Fein, Schmincke, Skorpil) szövettani leírása sok esetben más természetű daganatra (vegyes daganat, nasopharyngealis lvmphoepithelioma v. átmenetei sejtes carcinoma) utal. A therápiában a teljes kiirtás látszik legeredményesebbnek ; a Rtg. besugárzás hatástalan. Recidiva olykor gondos kiirtás után is előfordulhat. Esetismertetés 1. U. F.-né 58 éves nő évek óta anaemiás, vérképében feltűnő az absolut lymphocytosis (55—60%). Anamnezisében éveken át tartó pharyngitist említ meg. Hormonzavarra utaló jel nincsen. Anaemiáját hyperspleniájának tulajdonítják (dr. Gottsegen főorvos) szövődmény ment es lépexstirpátiót végeznek (dr. Gussich főorvos) ; ezután anaemiája csökken, de a lymphocytosis továbbra is fennáll. A lép 1600 g súlyú, microscoposan góeos lymphoid hyperplasiát mutat. A többízben vizsgált csont velő kenet ben
