Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10-12. szám
HÍREK 413 HÍREK A budapesti Fogorvosi Kar hírei A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Kara iránt ez évben fokozott érdeklődés nyilvánult meg a tanulni vágyó fiatalság részéről. 274-en kérték felvételüket a Karra; tekintettel a rendelkezésre álló korlátolt számú kiképző helyre, a kérelmezők felvételi vizsgát tettek. A vizsgák eredményeként 84 hallgató nyert felvételt. A Kar hallgatóinak létszáma jelenleg 328. 1958. szeptember 5-én a Fogászati Klinika tantermében Balogh Károly dr. professzor, mint kari dékán üdvözölte az új, I. éves hallgatókat. Ekkor tették le a fogorvostanhallgatók az esküt. Az egyetemi oktatás szeptember 10-én kezdődött. 1958. szeptember 27-én délelőtt az Erkel Színházban ünnepélyes keretek között, a budapesti Orvostudományi Egyetem rendkívüli tanácsülésén doktorrá avatták a most végző orvosokat és fogorvosokat. Fogorvosdoktori oklevelet kapott: Bárány Gabriella, Bukó Marianna, Clementis Éva, Fábián Edit, Göltl András, Hercska Veronika, Horváth Gabriella, Imre Ildikó, Klein Ernő, Kiébert Lajos, Polczer Mária, Scherer Edith, Tarjányi Gyula, Túri János, Bezzegh Eszter, Bocskor Éva, Csapiáros Zsuzsa, Danáé Sándor, Izsó Vince, Kondor Ernő, Kovács V. Endre, Madar Sándor, Mályusz Gizella, Pető Teodóra, Sinkó Klára, Szálay Teréz, Szepeshelyi Mária, Szerencsés József, Tóth Anna és Unger András. A fiatal orvosok avatása előtt 16, a budapesti Tudományegyetemen végzett idős orvos kapott vas-, gyémánt- és aranydiplomát. Köztük volt Barát Gizella dr., fogorvosnő is. Ö volt annakidején az első magyar orvosnő, aki a fogászatot választotta szakterületéül. Az első magyar fogorvosnő most az első aranydiplomás fogorvosnőnk lett. H. 4 jugoszláv stomatológusok If. kongresszusa (Beograd, 1958. IX. 18—21) A három napig tartó belgrádi kongresszusnak fő témája „A szociális és preventív stomatológia problémái és feladatai“ volt. Előadója, dr. Mario Grajf, a kongreszszus elnöke rámutatott arra, hogy a száj és fogak megbetegedései gyakoriságuknál, patológiájuknál és epidemiológiájuknál fogva szociális jellegűek. Ezeket a megbetegedéseket szociális betegségként kell értékelni és fontosságuknak megfelelően prevenciójukkal foglalkozni. Jugoszláviának jelenleg igen nagyszámú lakosa szociális és orvosi ellenőrzés alatt áll. Ezeknek a száma növekedni fog, míg majd az összes lakos ellenőrzés alá nem kerül. Ez komoly követelményeket támaszt a fogászati egészségüggyel szemben. Analizálták a népesedés problémáját és ezzel kapcsolatban megfelelő számú stomatológus gyors kiképzése lehetetlennek látszik. Az előadó felvet néhány praktikus lehetőséget, elsősorban a fluorizációt és speciális személyzet kiképzését javasolja az iskolába járó és kisebb gyermekek kezelésére. Ezt a módszert New-Zeelandban kezdték meg az ún. dental nurse-ök (fogászati kezelőnők) segítségével. Ezek stomatológusok felügyelete alatt, azok válláról, a feladatok nagy részét levennék és a preventív módszerekkel jobb eredményt lehetne elérni a száj- és fogbetegségek gyakoriságának csökkentésében. A főreferátum után széleskörű és sokszor éles hangú vita indult meg. A többség láthatólag szembefordult az ún. New-Zeeland-i módszer, illetőleg a fogorvosi kezelőnők rendszeresítésével, félve, hogy ezek idővel a fogászat más ágát is kisajátítják. A vita hangulatának megértéséhez tudni szükséges, hogy Jugoszláviában a fogászattal foglalkozók, sokféle, különböző előképzettsége, illetőleg képesítése sok zavar oka jelenleg is. Az orvos-fogorvosokon, a fogorvos doktorokon (Dr. stom.) és vizsgázott fogtechnikusokon kívül ún. felsőbb képesítésű fogászok (visi zubar) is működnek. Ezek a háború után felállított, de néhány év múlva megszüntetett fogászati szakiskolában nyerték képesítésüket. Az előadások színhelye a belgrádi Szákszervezeti Székház volt. A fő témát az 1500 embert befogadó nagyteremben tárgyalták, utána az előadások három kisebb teremben párhuzamosan, bizonyos fokú szakosítás szerint, folytak. A főtémához csatlakozó előadások a gyermek- és iskolafogászat, a fluorkezelés és a konzerváló fogászat kérdéseit tárgyalták. így pl. Münch prof. (Berlin), a nyomelemeknek (fluor, va-
