Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4-5. szám
AKRILÁT HIDAK ELSZÍNEZŐDÉSE 113 Közlemény a Központi Stomatológiai Intézetből (Igazgató: Kende János dr.) A fémvázas akriláthidak elszíneződésének meggátlása írta : SZONDY ISTVÁN dr. A fémvázzal kombinált akrilát korona és hídmunkák elterjedése óta gyakran észleltük, hogy a hidak elszí néződnek, főleg a nyaki harmadban elszürkülnek. Ha el akarjuk kerülni ezt a kellemetlen jelenséget tudnunk kell, mi idézi elő. Az elszíneződés oka csak ritkán az anyag porozitása. Leggyakrabban azért színeződik el, mert az akrilátanyag elválik a fémtől és a keletkezett résbe ételpép jut be. A bomló étel egyrészt a fémfelszín korrózióját okozva vezet elszíneződéshez, másrészt a pép sötét színe tűnik át a vékony, transzparens akriláton. A fogtechnikusok a fém színének fedésére titándioxid tartalmú fedőlakkot használnak. Ezt a réteget az alapjáról leváló akrilát rendszerint magával ragadja. E bevonat miatt nem látjuk azonnal az elszíneződést. Az sokszor csak hónapok múlva, a titándioxyd korróziója után tűnik elő. Gyorsabban bekövetkezik az elszíneződés, ha a lakkrétegtől válik el az akrilát. Ha közelebbről vizsgáljuk meg a kérdést, hogy miért válik el az akrilát a fémtől, a magyarázatot a szájban, vagy a laboratóriumban elkövetett hibákon kívül ezen anyagok különböző fizikai tulajdonságaiban találjuk meg. Az első ilyen fizikai tulajdonság az akrilátanyag polimerizációja közben fellépő zsugorodás, mely a szakirodalom adatai szerint kb. 7%-os. Ez az aránylag nagyfokú zsugorodás könnyen vezethet a két anyag elválásához, ha az ártalom kiküszöbölésére nem találunk módot. A másik fizikai tulajdonság, mely a két anyagot egymástól elválaszthatja, az akrilátanyag és a fémváz hőkitágulási együtthatója közötti nagy különbség. Erre vonatkozó vizsgálatokat végeztünk a Műszaki Egyetemen. Ezek szerint az arány a fém és akrilát között 1 : 3,96 volt. Tehát az akrilátanyag hőhatásra bekövetkező vonalmenti kiterjedése kereken négyszer akkora volt, mint a fémanyagoké. Ugyanilyen mérvű a különbség a két anyag zsugorodása között, midőn azok 100 fokról szobahőmérsékletre hülnek le. Nemcsak feszülés támad a két anyag között, (Henkel) hanem azok már a lehűlés perceiben elválhatnak egymástól. A két anyag elválása legnagyobb mértékben akkor jön létre, ha az akrilát a fémet körkörösen horítja be. Kísérlettel igazolható, hogy egy sima felszínű egyenes drót, melynek egyik végét hőpolimerizációs akriláttal préseltük körül, a kiálló végénél fogva, már kis erővel kiszakítható az akrilátanyagból. Ezt az észlelést könnyen megérthetjük, mivel ismerjük az akrilátanyagnak azt a törvényszerű tulajdonságát, hogy a zsugorodás, illetve összehúzódás mindig a tömegközéppont irányában zajlik le. Hasonló erők érvényesülnek, amikor fémműcsonkra közvetlenül akrilát köpenykoronát préselünk. Ezért látunk az ilyen módon készült hidakon oly gyakran elszíneződést, illetve törést. Tény az, hogy műcsonkos hidak esetében a cementtel felragasztott akrilátkoronák ritkábban színeződtek el. Ezek a tisztán fizikai okokból fellépő elválások minimális mértékben mindig bekövetkeznek, ha puszta fémvázra préseltük az akrilát hídanyagot. Bekövetkeznek akkor is, ha helyes statikai elvek szerint terveztük a hídvázat és speciális küvettában préseltük ki az akrilátot. A fenti hibaforrás csökkentésére Ellingerné dr. vegyészmérnökkel olyan anyagot kerestünk, amely az akrilátot nagy erővel tapasztja a fémlaphoz.
