Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4-5. szám

102

GYÖRGY IZABELLA DR.

maliákat, a profilaxis és az esetleges kezelés prognosisa szemmeltartásával, a következő gyakorlati csoportokba osztottuk:

I. Mélyharapás, egyéb anomalia nélkül ; 23,5%.

II. Azon rendellenességek, ahol rossz zsolcás szerepelt mint kiváltó tényező, vagy a már meglévő anomáliát súlyosbította ; 50%.

III. Fejlődési rendellenesség 1,5%-ban fordult elő. Tehát fogsorzáródási rendellenesség nélkül csupán 25% volt.

Az első csoportba tartozó mélyharapások már 2%—3 éves korban kialakulnak. Egyrészénél könnyen felismerhető alkati eltérés áll fenn. Ezalatt azt értjük, hogy a két állcsont nagysága között a megszokottól eltérő arány, tehát aránytalanság van jelen. Vagy a maxilla, gyakran csak a praemaxilla, vagy a mandibula nagyobb, ami sokszor a gyermek habitusának sem felel meg. A két állcsont és a praemaxilla külön-külön, egymástól bizonyos fokig függetlenül fejlődnek. A normálistól eltérő alakjukban, fejlődési rendellenességükben szintén függetlenek lehetnek egymástól. Az állcsontok alakja és nagysága öröklött (Korkhaus); az aránytalanság, ami a két állcsont között fennáll, szintén öröklött. Ezen jelenségeket Kantorovitz és nálunk Szentbe iker és család kutatásai is alátámasztják.

Az állcsontok egymáshoz viszonyított aránytalan nagysága oka lehet a később kialakuló fogívek rendellenes, sokszor kóros záródásának, okklusiós anomáliának, elsősorban mélyharapásnak. Hogy azonban ilyen fogsorzáródási rendellenesség a kialakuló tejfogazatban előforduljon, ahhoz még más feltétel is szükséges. Ez a feltétel az állcsontok körüli izmok nem kielégítő vagy disharmonikus összjátéka. Az izomműködés egyensúlyának kialakulásában szerepe van annak, hogy:

a) hogyan használja az újszülött rágórendszerét az első 6 hónapban? Szopik-e, vagy milyen a mesterséges táplálása ? Ebben a korban kezd kialakulni, mint már említettük, a későbbi masseter vagy temporalis rágótípus ;

b) egészséges-e a csecsemő ? Fontos a korai rachitis, a csont és kötőszövet gyengeségének felismerése. Gyakorlatilag ez a csontozat gátolt növekedésében és pathológikus deformálódásában mutatkozik;

c) szerepet játszhat még a mélyharapás kialakulásában az állcsontok fejlődésében elhúzódó embrionális ingadozás (Bay). Az állcsontok második fiziológiás distalzáródása az intrauterin életben elmaradt s a gyermeknél, annak 1 éves korában, elkésve jelentkezik. Ilyenkor, ha valamilyen fejlődési károsodás éri a gyermeket, úgy a distalzáródás rögzül.

I. A talált mély harapásokat a következőképpen osztályoztuk :

1. Fedőharapásos mélyharapás. Jellemző tünete a felső metszők lingual dőlt, invertált állása és a relatíve túlfejlődött praemaxilla. Ebben a formájában 3 éves korban még nem anomalia (1. ábra). Valódi anomáliává akkor válik, ha a gyermek korának emelkedésével a tejötösök hátsó lezáródása distallépcsős lesz (2. ábra). Ilyenkor az alsó tejötösök legalább 2—4 mm-el túlhaladják hátrafelé a felsőket (Reichenbach). A postlacteon sík distalzáródást mutat. Az előtörő első állandó nagyőrlő fogak szintén distalzáródásban kapcsolódnak egymással. Kialakulhat az állandó fogazatban ismert Angle II/2 progrediáló jellegű kórkép. A progrediáló karakter az állcsontok körüli izmok disharmonikus összjátékából következik.

A fedőharapásos jellegű mélyharapások egy részénél, 4 éves korban erős metszőfog abrasiót találtunk, míg egy másik részénél ez az abrasio hiányzott s fokozott sagittalis Christensen tünetet láttunk. Ez azt jelenti, hogy a metszők