Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
KÖNYVISMERTETÉS 93 rövidséggel tárgyalja. Nem térhetett ki a műtéti technika és a világirodalom részletes ismertetésére és e helyett inkább saját osztályának tapasztalatait helyezi előtérbe. A könyv két — általános és részletes — részből áll. Az Általános részben „a maxillo-facialis tájék anatómiájáról általában“ c. fejezetben ismerteti és osztályozza a háborús és békés sérüléseket (direkt, indirekt, kombinált, komminutiv), felsorolja a törésvonalak predilekciós helyeit. Megállapítja, hogy a fejsérülések 50—60%-át az állcsontok sérülései képezik. Szerző szerint az állcsontsérültek 75%-a férfi, 15%-a nő és 10%-a gyermek. Békés viszonyok között a balesetek 35—60%-a közlekedési, 15—30%-a sport. Az anatómiai részben vázlatosan, de bőven illusztrálva ismerteti az arc-állcsontok, izmok és fasciák, keringési rendszer, idegrendszer, valamint a temporo-mandibuláris ízület bonctanát. Ezután a maxillo-faciális tájék töréseinek felosztásával foglalkozik. Osztályozása az erőhatás iránya és lokalizációja, a törés mechanizmusa, a lágyrészekhez való viszonya (zárt, nyílt), a törésvonalak száma (egyszerű, komminutiv) és a törvégek egymáshoz való viszonya szerint történik. Szerző ezután foglalkozik a fogak és gyökereik viszonyával az állcsontok töréseihez, majd vázlatosan ismerteti az állcsonttörések vizsgálatához szükséges különféle rtg. projectiókat (postero-anterior, occipito-mentalis, félaxiális, post-ant. mandibula, oldalirányú mand., Parma). Az arc-állcsonttöröttek vizsgálatával kapcsolatban külön foglalkozik az öntudatnál lévő és eszméletlen sérült megvizsgálásával. Különösen utóbbinál hangsúlyozza ki az anamnézis és klinikai vizsgálat jelentőségét. Az általános rész az arc-állcsonttörések ellátásának feladataival (repozicio, immobilizáció), a különböző rögzítőkészülékek (drótligatúrák, sínek) és az állcsonttöréseknél alkalmazott lenyomatvételi technika ismertetésével fejeződik be. A részletes részben, mely 12 fejezetből áll, szerző áttekinti a fogak és állcsontok töréseinek gyógykezelését. A 4. fejezetben („az állkapocs törései“) a porc. articularis töréseinek ellátásával kapcsolatban, többek között, hivatkozik Skaloud vitallium fejecsére is, mint bevált eljárásra. A 9. fejezet, amit doc. S. Semjén írt, a lágyrészsérülések felosztását és ellátását tárgyalja. Az állcsontsérüléseket helyreállító sebészet feladatának, az ápolás és a sérültek táplálása tárgyalásával zárul J. Halmos könyve, melynek megjelenését a magunk nevében is melegen üdvözöljük. Péter Viktor dr. J. Vondra és R. Bláha: Injuries or the bones of the head. Praha. Artia. 1956. 304 oldal. 170 ábra. A prágai Vinohrady egyetemi kórház szájsebész (Vondra) és röntgen (Bláha) főorvosának szerencsés együttműködésének eredménye a koponyacsontok friss sérüléseinek klinikumát és röntgendiagnosztikáját tárgyaló munka. Bár szerzők bevezetője szerint céljuk a fejsérüléseket ellátó elsősegélynyújtó gyakorló orvos és sebész részére megfelelő útmutatás nyújtása, a könyv ennél sokkal többet nyújt. A mű 98 oldalon a szöveges részt, és a többi részében atlaszszerűen kitűnő képanyagot tartalmaz. A könyv négy fejezetre oszlik; megfelelően a koponyasérülések topográfiájának. Első legrövidebb fejezetében a koponyatető csontjainak traumás elváltozásait mintaszerűen foglalja össze, külön tárgyalva a sérülések klinikumát és röntgenológiáját: Mind itt, mind méginkább a következő fejezetekben igen röviden ismerteti az egyes koponya röntgenfelvételek irányát is. Tekintve, hogy nálunk inkább a német és nem az angolszász röntgenfelvételi beállítások a használatosak, a beállításokat magyarázó sematikus ábrák hiánya a nem gyakorlott röntgenesnek, méginkább a sebésznek, bizonyos — bár nem nagy nehézséget okoz. A koponyaalap sérüléseinek tárgyalásakor csak a középső és hátsó fossa sérüléseinek a megbeszélésére terjed ki, minthogy igen helyesen az elülső fossa sérülései rendszerint az arccsontok sérüléseivel társulnak és így helyesebb a gyakorlati szempontok szemmel tartásával azoknak az arckoponyasérüléseivel együttes tárgyalása. A koponya sérülések ezen legnehezebb fejezeténél mutatkozik meg szerzők kitűnő sematizáló és didaktikus érzéke. Számos diagramm, színes fénykép, valamint a koponyaalap röntgenanatomiájának részletei mellett behatóan megbeszélik szerzők a röntgenvizsgálat egyes módszertani (rétegfelvétel, stereoszkópia stb.), valamint beállítási lehetőségeit is, és eltekint a Lysholm vagy más hasonló speciális koponyafelvételi berendezés elengedhetetlenségétől. Az arckoponya és az elülső fossa sérülései együttesen kerülnek megbeszélésre. Le Fortnak beosztását alkalmazza az arckoponya töréseinek megbeszélésénél. Ismertetésében az arcus zygomaticus és az orrcsont törésének részletes megbeszélését is megtaláljuk. Itt a megkívánandó röntgenfelvételi irányokat: semi-axialis projectio,
