Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
74 SZÜLE LÁSZLÓ DR. tanulmányoznunk a miskolci ivóvízellátást és a vizek sótartalmát. Lehetséges ugyanis, hogy ez adja meg a fogszuvasodás mértékében rejlő különbségek okát. A miskolci ivóvízellátás nem egységes. Ós-Miskolc és Tapolca a Bükk aljáról, Tapolcán levő forrásokból kapja vízvezetéki vizét. A diósgyőrvasgyári lakótelep vízvezetéki vizét a Bükk egyes forrásaiból, nevezetesen a királykuti és felsőforrási vízgyűjtőkből kapja. Hejőcsabán, Üjdiósgyőrben és Diósgyőrben a lakosság zöme még a helybeli kutak vizét fogyasztja. A hejőcsabai középületek és gyárak vízvezetékében, valamint néhány utcai csapban csupán két éve van tapolcai vízvezetéki víz. Újdiósgyőr gyakorlatilag csak kútvizet fogyaszt. Csupán új bérházai vannak ellátva még királykuti vízvezetékkel. Diósgyőrben viszont régóta van több „királykúti“ vízvezetékes csap. de főként csak a főutcán. A diósgyőri lakosság tehát részben királykúti, részben helybeli kút-vizet iszik. A Martin telepen is régóta van vízvezeték. Az itteni kutak vize rendkívül rosszízű, kesernyés, mosásra is kemény. Ezért ezt nem isszák. A vízfogyasztási viszonyokat a vizsgált gyermekek, a pedagógusok és a lakosság kikérdezése alapján tisztáztam. Ezek után érdeklődéssel fordultam azokhoz a víz-vegyvizsgálatokhoz, melyeket 1941-ben Straub János végzett Miskolc és környéke vizein (7). Kívánságomra Straub prof. Diósgyőrvasgyár, Újdiósgyőr, Diósgyőr, Pap Szilárd prof. a Zsarnay telep vízmintáit volt szives vegyelemezni. Mindkettőjüknek ezúton mondok szívességükért köszönetét. A felsorolt vegyvizsgálatokat összefoglalva a II. táblázat tünteti fel. Ha a vizsgált vizek fluortartalmát nézzük, meglepő különbségeket találunk. A tapolcai vízvezetéki víz országos viszonylatban egyike a legkisebb fluorid-tartalmú vizeknek. Alig magasabb ennél Diósgyőrvasgyár vízvezetéki vizének fluorid tartalma. A vizsgált ásott kutak vizének F-tartalma Hejőcsabán, Martin telepen eléri az 500 gammát literenként, amelyet már „protektiv“ hatásúnak ismernek el, de Diósgyőrben, a Zsarnay telepen és Ujdiósgyőrben is jóval magasabb szintet ér el, mint a vízvezetéki vizekben. Ha a fogászati viszonyok, az ivóvizek sótartalma és a vízfogyasztás közt összefüggést keresünk, az a miskolci vizsgálati eredményekből határozottan felismerhető. Ős-Miskolc magas CER indexét az ivóvíz alacsony fluorid-tartalma és közepes összkeménysége tökéletesen megmagyarázza. (Kiegészíti a leletet, hogy a vizsgált hat születése óta helybenlakó tapolcai 12—15 éves gyermekre fejenként 6,6 szuvas, tömött és kihúzott fog esett, hasonló víz fogyasztása mellett.) Diósgyőrvasgyár lakótelepe hasonlókorú gyermekeinek fogszuvasodási indexe -— az ivóvíz alig magasabb fluorid-tartalma mellett — szignifikánsan alacsonyabb, mint az ősmiskolciaké. Ez a vasgyári vízvezetéki víz jóval keményebb voltával magyarázható [(Rőse, nálunk Boros (10)]. Újdiósgyőr, Diósgyőr és különösen Hejőcsaba vizsgált gyermekeinek Ger fejátlaga jóval alacsonyabb az ős-miskolciakénál. Az index-csökkenés már a víz fluor-tartalmának „küszöb“ alatti szintje mellett is bekövetkezett. Adler (8) Tokaj és Mátra vidéki vizsgálatainál azt tapasztalta, hogy egyes földrajzi egységeken belül az ivóvíz fluorid-tartalma már 0,5 mg/1 concentratio alatt is határozottan felismerhető védőhatást fejt ki. Valószínű, hogy Adlernek ez a nagy anyagból leszűrt megállapítása Újdiósgyőr, Diósgyőr és Hejőcsaba jelenlegi fogászati és ivóvízviszonyaira is vonatkozik. Hogy Hejőcsabán a protektiv fluorid-szint a kutak vizében nem lehet általános, az a fogászati vizsgálat
