Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
GINGIVOSTOMATITIS 67 titisbe) ment át és a fogak elvesztéséhez vezetett. A kezeléseinkkel szemben tanúsított ezen kétféle magatartásra az irodalom adataiban nem kaptunk kellő magyarázatot. Klinikánkon az 1950—55. évek között 114 gingivitis-, gingivostomatitis ulcerosas betegen végeztünk vizsgálatokat. Megjegyezni kívánjuk, hogy vizsgálataink elsősorban a súlyosabb helyi és általános tünetekkel járó esetekre szorítkoztak, csupán vizsgálataink kezdetén foglalkoztunk néhány enyhe tünetekkel járó esettel. Vizsgálataink a kórelőzmény adataira, a klinikai képre, a tasakok mikroflórájára, az esetek egyrészében a vérképre és vérsejtsüllyedésre, valamint a gyógykezeléseinkkel kapcsolatos kórlefolyásra terjedtek ki. E vizsgálataink alapján a fekélyes íny- és szájnyálkahártyagyulladásokat két jól elkülöníthető csoportra osztottuk, éspedig gingivitis-, gingivo-stomatitis ulcerosara és gingivitis-, gingivo-stomatitis mykoticara. 114 gingivitis-, gingivostomatitis ulcerosas betegeink közül 71-nél találtunk fusospirillozisos, 43-nál mykotikus alakot. Már a kórelőzmény adatainak felvétele alkalmával is látjuk a két kórforma közti különbséget. Ulcerosus alakoknál a betegség fellépése előtt rövidebbhosszabb idő óta heveny vagy idült ínygyulladás szokott fennállni. A betegek nagy része az íny fokozatosan növekvő vérzékenysége és fájdalma miatt a fogkefélést és a gondos, szájápolást abbahagyta, s csupán a száj öblítésére, esetleg kitörlésére szorítkozott. Rendszerint az íny azon részén, ahol az érzékenység miatt rágni nem tudott, lépnek fel az első igen fájdalmas fekélyek, majd 3—4 nap múlva az íny kisebb-nagyobb részére terjedhetnek ki lázas állapot kíséretében. Egyidejűleg az állalatti nyirokmirigyek fájdalmas duzzanata is a legtöbb esetben fellépett. Mykotikus alakoknál a folyamat fellépését heveny- vagy idült ínygyulladás nem előzte meg. Az első tünetek valamilyen retenciós hely, legtöbbször az alsó impaktált bölcsességfog- vagy a metszőfogak ínyének vagy a papilla incisivának fájdalmas duzzanatával kezdődtek. Másnap- harmadnap borzongás, hidegrázás, magas láz, több fog ínyének fájdalmas duzzanata, szájnyálkahártya-fekélynél a szájnyálkahártya hólyagos-fekélyes gyulladása, az állalatti mirigyek fájdalmas megnagyobbodása, étvágytalanság, fáradékonyság, levertség lépett fel. A klinikai képnél is nagy különbségek vannak. Ulcerosus alakoknál az íny vörös, az ínyszél és a papillák élénk vörösek, oedemásak, duzzadtak, igen vérzékenyek, néha spontán véreznek, majd az első és második nap a papillák hegyének tasakfelőli részén tűszúrásnyi- gombostűfejnyi piszkos-szürke nekrozisok-, fekélyek lépnek fel, melyek hamarosan a papilla hegyét, az ínyszélt és magát az ínyt is ellepik, a fogsort kisebb-nagyobb területen girlandszerűen követve ; stomatitises alakoknál az ínnyel érintkező nyálkahártyára is rákúsznak. Jellemző a folyamatra, hogy felületesen, lapszerint terjed és rétegrőlrétegre pusztítja a szöveteket tasak-képződés nélkül. Pár nap alatt a papillákat és az ínyszélt lerágja, mintha levágták volna, lecsupaszítva a fognyakakat és a gyökér felső részét. Sok kenőcsszerű nekrotikus törmelék vastagon borítja a fogakat és az ínyt, s jellegzetes rothadt gyümölcsszagú foetor ex oret okoz. Regionalis tünetként gyakran az állalatti nyirokmirigyek borsó- mogyoró nagyságú fájdalmas duzzanatát, általános tünetként pedig hőemelkedést, étvágytalanságot, gyors fogyást, gyengeséget, fáradékonyságot, rossz közérzetet találtunk. Mykotikus alakoknál az íny fekélyes folyamata nem felületesen kúszó, mint az ulcerosanál, hanem magában a tasakban kezdődik, s a tasakon kérész-
