Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
KÖNYVISMERTETÉS 59 statisztikák egybehangzóan azt bizonyítják, hogy a gyermekek 25%-a szorul fogszabályozási kezelésre, tehát a kezelendők száma igen nagy. A kezeléshez ennélfogva minél egyszerűbb módszerek szükségesek. A gyógyításnál is fontosabb azonban a megelőzés, amit néhány egyszerű készülékkel elérhetünk, illetve alátámaszthatunk. Szerző helyes érzékkel főleg ezeket a készülékeket ismerteti és csak futólag érinti a bonyolult amerikai rögzített gépezeteket, valamint az újabban ajánlott szövevényes szerkezetű kivehető lemezeket. Szerző elvben háromféle fogszabályozó készüléket különböztet meg : 1. a kivehető lemezt, 2. a kivehető íves készüléket és 3. a rögzített gépezetet. Egyik sem nevezhető univerzális, minden esetre alkalmas típuskészüléknek. Szerző szándékosan nem ismertet kezelt eseteket. Mi sem lett volna könnyebb, mint számos sikeres kezelés ábráit közölni, viszont legalább ugyanannyi sikertelen esetet is hozhatna. Kizárólag sikeres esetekkel kérkedni, meghamisítaná a valóságot és nem adna hű képet a problémákról. Szerző az első ötven oldalon a kivehető lemezek alkatrészeivel foglalkozik. Részletesen ismerteti a különféle rögzítő kapcsokat (Jackson, A. M. Schwarz, Adams stb.), majd a sajátmaga által konstruált Dwyzings-féle kapcsokat (D.-Klammern). Megtaláljuk a segédrugók különböző formáit is. Tágítólemezbe előszeretettel alkalmazza a Nord-iéle csavart, valamint az eredeti vagy módosított Coffin-rugót. Érdekes és újszerű készülék a lemezzel kombinált labialis ív (63. old.), amelynél a metszőfogak protractióját spirálrugó segítségével szünteti meg. A könyv második negyedében a harapásemelő-, valamint a pitvarlemez különféle módosításait és az aktivátor fejlődését, a Robin-féle monobloktól az Andresen—Háupl által megadott alakjáig találhatjuk meg. Az atlasz harmadik negyede nagyrészt szerző ún. skeletált lemezeit tartalmazza. Rögzített készülékek csak az utolsó ötven oldalon, vagyis a könyv egy negyedében találhatók. A labialis és lingualis ív hatásmódját világosan és egyszerűen, sématikus rajzokon ismerteti. A különféle zár és csövecske konstrukciók ábrázolása is kitűnő. Az amerikai szerzők ún. automatikusan ható készülékeit a ,, Johnson Twin- Arch Mechanism“ és az ,,Edgewise Arch Mechanism“ képviseli. Befejezésül Bimmler készülékeit és a Mühlemann-féle propulsort ismerteti. Külön kiemelendőnek tartjuk az ábrák négynyelvű (holland, angol, francia és német) világos feliratait. A könyv háromnegyed része egyszerű kivehető készülékkel foglalkozik. Ezek közül is főleg a megelőzés szolgálatában álló harapásemelő- és pitvarlemezt részletezi. Mindebből kitűnik, hogy a könyv nemcsak a specialista számára hasznos, de a gyakorló fogorvos igényeihez is messzemenően alkalmazkodik. Rehák Rudolf dr. Erwin Reichenbach—Hans Brückl : Kieferorthopädische Klinik und Therapie. Eine Einführung für den Zahnarzt. Dritte erweiterte Auflage. 192 Seiten mit 535 Abbildungen im Text. Johann Ambrosius Barth, Verlag, Leipzig, 1956. (A fogszabályozás klinikuma és terápiája. Bevezetés a gyakorló fogorvos számára. Harmadik bővített kiadás. 192 oldal és 535 szövegközti ábra.) Reichenbach—Brückl fogszabályozási könyve rövid négy éven belül immár harmadik kiadását éri meg. Ez a siker egymagában bizonyítéka a mű hézagpótló voltának. Szerzők az új kiadásban is arra törekedtek, hogy a gyakorló fogorvos igényeihez alkalmazkodjanak és a könyvecske eddigi kereteit megőrizzék. Mindazonáltal a kephalometrikus diagnosztikáról szóló fejezetet, a teleröntgen eljárásból leszűrt ismeretekkel kibővítették, az anomáliák okaival is kissé részletesebben foglalkoztak. Az előző kiadáshoz hasonlóan elsősorban az aktív lemezek, valamint a funkciós állcsontortopédia módszereivel, hatásmódjával és lehetőségeivel ismertetik meg olvasóikat, Kiemelik, hogy ezen készülékeknek újabban ajánlott különféle módosításait csak röviden érintik. Szerzők eltértek az Angle-iskola merev álláspontjától és az Andresen által hangoztatott „funkcionális optimum“ elérését tartják szükségesnek. Ezt eg^teeerűbb kezelési módszerekkel, rövidebb idő alatt megvalósíthatjuk. A fogszabályozás a fogazat későbbi romlásának elejét veszi, tehát a kezelésre, illetve az anomáliák megelőzésére fordított idő és költség bőven megtérül. Megelőzni főleg azokat az anomáliákat lehet, amelyeknél az okot sikerül kideríteni (pl. ujjszopás). A megelőzésnek azonban már az óvódás korban meg kell kezdődnie, főleg a progéniák és az ujjszopásos anomáliák elleni küzdelemmel. Az orthodontiai anomáliák nagy számára való tekintettel, a lakosság ezirányú ellátásának megszervezése igen fontos egészségügyi probléma.
