Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
32 dos gyűjtése. A szájból átlyukadás miatt eltávolított acélkoronákon, hidakon így néhány szabályszerűség máris megállapítható volt. A koronák kiálló részein élesebb artikuláció esetén, mint ismeretes, rövidebb-hosszabb használat után kifényesedett élesszélű felületek találhatók. Az átlyukadás ilyen felületek közepetáján pontszerűen szokott kezdődni, a nyílás vonal-, majd sávszerűvé válik s így növekszik mind nagyobb lyukká. A koptatott folt környéke eközben mindvégig éles szegélyű marad. A 10. ábra kedvező körülmények között 14 évig használt, kifogástalanul elkészített koronát mutat, amin a kopásos átlyukadás különböző fázisai jól felismerhetők. Az átlyukadásra vonatkozó tapasztalatokat az alábbiak szerint értelmezhetjük. A szájba helyezett korona ott kezd kopni, ahol közvetlenül érintkezik a szemben levő foggal. Ez rendszerint kiálló csücskökön következik be. ahol amúgyis a legvékonyabb az anyag (V. ö. 8. ábra). A 11.a ábra egy ilyen csücsök sematikus metszetét mutatja. Bizonyos használat után az I. sík feletti fémanyag elfogy, a korona helyileg megvékonyodik ; anélkül azonban, hogy ez a használhatóságát csökkentené. A korona szívós anyaga lemunkálódás közben némi képlékeny alakváltozást is szenvedhet. Erre mutatnak a lekopó felületek éles, kitüremkedett szélei, amelyeket a 11. ábrán a pontozott vonalak érzékeltetnek. A visszamaradt koronaanyagot vonalkázással különböztetjük meg. A korona akkor megy tönkre, amikor a II. síkig lekopik és kilyukad. Az átvizsgált anyagon szerzett megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a kopás rendszerint csak akkor megy így végbe, ha a csonkról nem távolították el lelkiismeretesen a fogzománcot vagy az amúgy is rugalmatlan rögzítőcement rétege igen vaskos ; tehát olyankor amikor nagyon kemény és rideg anyag támasztja alá a fémlemezt. Kifogástalan csonkok, ha a korona dentinen és csak vékony cementrétegen nyugszik, az átkopás folyamata a ll.b ábra alapján úgy képzelhető el, hogy a használatban vékonyodó korona (I. sík) a lágyabb, összenyomódásra hajlamosabb alapon benyomódik, behorpad az igénybevételek hatására. A II. síkig kopva tehát még nem lyukad ki, ez csak jóval később, a III. síknál következik be. A jól előkészített csonkon ezáltal a húzott korona időállóbbnak bizonyul. A kitüremkedés a koptatott felület szélén természetesen ilyenkor is észlelhető. Megjegyezzük, hogy a különböző fémek átlyukadási képe nem egységes. A 22 karátos arany és az ezüst-palladium koronákon a lepusztulás többnyire nem élesszélű, hanem hullámos határú, egyenetlen felszínű felület. Irodalom Földvári: Odontotechnika. Eü. Kiadó, Bp. 1951. — Huszár: F. Sz. 1956. 2. 39. •— Kovács : F. Sz. 1956. 8. 237. — Kropf: Die Technologie des Edelstahles. — Rapatz : Die Edelstahle. Springer. 1951. — Verő: Általános metallpgrafia. II. к. Akadémiai Kiadó, Bp. 1956.—Zorkóczy : A hőkezelés technológiája. Nehézipari Kiadó. Bp. 1952. Budapest. VIII. Mária u. 52. HUSZAR GY. DR. ÉS FUCHS E.
