Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-2. szám

OSZTOTT PROTÉZIS

21

ugyan, de olyan megterhelést rovunk a maradék fogazatra, amely az idő folyamán károsodásokban manifesztálódik.

A részleges prothezisek ezen hibáira gondolhatott Korkhaus mikor kifejtette, hogy ha ezek közvetlen céljaiknak (rágás, esztétikai szempontok) megfelelnek is, progresszív veszélyt jelentenek a maradékfogakra.

4. a és b ábra. Osztott alsó prothezis. A hiányzó kettes a kapocsvázon pótolva.

5. a és b ábra. Felső osztott prothezis. A hármason duplikál % korona a kapocshorgony

A rugós erőtörőkről — melyeket a maradékfogak mentesítése céljából alkalmaztak -— kiderült, hogy ezek rugói ellenőrizhetetlenek és befolyásolhatatlanok (Elbrecht, 1955).

Steinne k, majd Beat Müllerne к sikerült a fenti hibákat és azok következményeit kiküszöbölni azzal, hogy a fogakra fekvő kapocsrendszert különválasztotta a lágy részeken nyugvó prothezis testétől. Az ebből kifejlődött svájci ízületes technikának nevezett irányzat azonban olyan technikai felkészültséget és finommechanikai eszközöket kíván, melyet követni nem áll módunkban. Laboratóriumi tapasztalatom, hogy az ún. ,,rugós erőtörők“ rugóinak alkalmazása sok hibalehetőséget nyújt, használat alatt pedig ezek a lehetőségek megsokszorozódnak. Már pedig a svájci ízületes technika egyes összeköttetései három rugót is tartalmaznak.

Az előbb említett meggondolások, valamint gyakorlati tapasztalataimkésztettek arra, hogy olyan megoldást keressek, amely elejét veszi a fenti hibáknak anélkül, hogy túlságosan bonyolult legyen és ezzel újabb hibaforrá