Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-8. szám
222 ADLER PÉTER DR. Saját tapasztalataink szerint az urbanizáció legkezdetibb alakja is fokozza a fogazat szuvasodását (Adler) ; az urbanizáció szúkeltő hatását illetően egyébként a szakirodalomban meglehetősen egységes a vélemény. A tejfogazat szuvasodása viszont az egyes tejfogak művi eltávolítása révén befolyást gyakorol a maradó fogak áttörésére is. Leslie szerint a tejfog extrakciója 2 évvel spontán kiesése előtt gyorsítja, s több mint 3 évvel a spontán kiesés előtt késlelteti a pótló maradó fog áttörését. Shortt vizsgálatai, valamint saját régebbi vizsgálati eredményeim azt mutatták, hogy jobb tejfogazattal bíró populációban egyes maradó fogak (különösképpen a kisőrlők) áttörése később következik be mint nagyobb mérvű tejfog-szuvasodásban szenvedő csoportban. Eszerint tehát az urbanizációnak a maradó fogak áttörését gyorsító hatása két tényezőből tevődhetik össze : 1. gyorsulhat a maradó fogak áttörése a tejfogak fokozott szuvasodása s idő előtti extrakciója folytán, 2. gyorsulhat azonban közvetlen a fogáttörésre kifejtett urbanizációs effektus következtében is. E kérdés eldöntésére az általam hozzáférhető irodalomban még csak kísérletet sem találtam. Szerencsés véletlen folytán abban a helyzetben voltam, hogy honi anyagunk egy részében a kérdést részletesebben tanulmányozhattam, mert sikerült egymással szomszédos (kis) városokat és falvakat találnom, amelyek iskolás populációja kb. azonos mértékben szenved a tejfogazat romlásában. A két kisváros Eger és Gyöngyös ; e két város fogáttörési adatait hasonlítottam össze a köztük fekvő hat bortermelő falu (Abasár, Domoszló, Feldebrő, Márkáz, Verpelét és Visonta) iskolás lakosságának adataival. Együttesen feldolgoztuk továbbá a Gyöngyöstől nyugatra eső Hatvan város és 9 környékbeli község (Atkár, Ecséd, Gyöngyöshalász, Hort, Jobbágyi, Karácsond, Lőrinci-Selyp, Nagyréde és Zagyvaszántó) fogáttörési adatait is ; mindezen helységekben enyhén elevált az ivóvíz fluorid-tartalma s ezek lakosai éppen ezért bizonyos fokig szú-védettek. A következőkben a két várost együttesen urbanizált voltuk miatt E7-val, a hat bortermelő községet a nagymérvű tejfogszuvasodás miatt A-val, Hatvant s a környező falvakat védettségük miatt (protectio) P-vel jelölöm. Az U, К és P területen megvizsgáltuk mind a tejfogak elvesztésének, mind a maradó fogak áttörésének lefolyását. Megállapítottuk a tejfogak elveszítésének s maradó fogak áttörésének átlagos időpontját, a három területen lakó különböző korú gyermekek bizonyos fogainak áttörésének sorrendjét, valamint a 15 éves korban a különböző fogak poszteruptív életkorát, nem különben az egyes életévekben jelenlevő tej- és maradó fogak átlagos számát s ennek hibáját. E vizsgálatok eredményeiről más helyen részletesen beszámoltam ; itt csupán az összesített eredményeket kívánom röviden bemutatni, melyeket az 5. táblázatban foglaltam össze. A tejfogazat szuvasodásának mérésére tapasztalataink szerint az iskolaköteles korban a legalkalmasabbnak a 8—9 évesek szuvas, tömött, hiányzó, de maradó kisőrlő által még nem pótolt tejőrlőinek együttes száma bizonyult. Sajnos, e szám a két tulajdonképpen összehasonlított területen nem teljesen azonos, hanem а К területen valamivel kisebb. A P terület relatív szúvédettsége a lényegesen kisebb számból jól látszik. Ha ezen szuvas tej őrlők számát P-ban 100-nak veszem, akkor A-ban 85, P-ben pedig 56 a szuvadosás mérőszáma. A tejfogak elveszítése idejében igen minimális a különbség U és К között; ennél valamivel nagyobb К és P között. A maradó fogak áttörési idejének összegében valamivel kisebb a különbség V és P között, mint a tejfogak elveszítési idejének összegében, viszont az U és A közötti különbség lényegesen
