Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
TRIGEMINUS NEURALGIA 13 A IV. kér. Tanács Szakorvosi Rendelőintézet (igazgató-főorvos: Dr. Palócz Gyula) közleménye A trigeminus III. ág neuralgiájának dekompressziós gyógyítása írta: MÁBКUS LÁSZLÓ dr. A trigeminus-neuralgiát, mint kórképet, eló'ször Fothergill írta le tüzetesen 1773-ban. Azóta is sok kutató foglalkozott ezzel a betegséggel, de kóroktana még ma sem teljesen tisztázott. A szerzők legnagyobb része megegyezik abban, hogy a betegség keletkezésében a vegetativ idegrendszernek döntő szerepe van. A trigeminus-neuralgia klinikai képének legjellegzetesebb és mindég előtérben álló tünete a rohamokban jelentkező fájdalom. A fájdalom rohamok mindig csak az egyik arcfélre terjednek ki és a rohamokat rövidebb-hosszabb ideig tartó tünetmentes időszak váltja fel. Súlyos esetben ezek a rohamok olyan sűrűn is jelentkezhetnek, hogy a rohamok — bár igen ritkán — tünetmentes időszak közbeiktatása nélkül egymásba folyhatnak. A szerzők legnagyobb része a t. neuralgiákat két csoportra osztja. Az I. csoportba tartoznak az ún. eszenciális (Simon szerint: idiopátiás) t. n.-ák, melynek sem az etiológiáját, sem organikus hátterét nem ismerjük. A II. csoportba — a szekundér (Simon szerint: kauzális) neuralgiák csoportjába — sorolják az összes többi neuralgiákat, tehát azokat, amelyeknél a fájdalom rohamoknak organikus alapja van, amely lehet dentális eredetű gyulladás, műtéti eredetű heg, tumor stb. Bár e két csoport megkülönböztetése legfeljebb kizárásos alapon lehetséges, mert a centrális eredetű fájdalom is ugyanoda vetül ki, mint a perifériás eredetű, mégis a szerzők túlnyomó része ezt a csoportosítást fogadta el. Az allergiás betegségek tanulmányozása során kiderült, hogy éppen úgy, mint a bőr, vagy nyálkahártyák, az idegrendszer is allergiás szervként reagálhat. Specifikus protein érzékenységű egyének ilyen ingerekre helyileg, az idegrendszer bármely területén, gyulladásos ödémával reagálhatnak. Az ödéma, ha az ideg lefutásának olyan részletén keletkezik, amely egy szűkebb csontnyíláson halad át, vagy amely viszonylag szűk csontcsatornában fut, alkalmas lehet a neuralgiás roham kiváltására. A nervus trigeminus lefutása mentén ilyen helyek a II. ágnál a foramen rotundum, a canalis infraorbitalis, for. infraorbitale és a r. alv. sup.-ek valamennyi csátornácskája, a III. ágnál pedig a for. ovale, a lingula, a canalis mandibularis és a for. mentale. A Taarnhojj-féle dekompressziós műtét t. n.-nál, a szerző azon megfigyelésén alapszik, amely szerint egy kisagy-hídszögleti daganat eltávolítása után, az addig indiopátiásnak tartott t. n. teljesen megszűnt. E tapasztalat alapján Taarnhojj feltételezte, hogy az idiopátiásnak tartott t. n.-ák is mechanikai behatásra vezethetők vissza. Taarnhojj a t. gyökre nézve „mechanikailag veszélyeztetett“ területnek tartja a sziklacsont piramisának éle fölött azt a helyet, ahol az idegtörzs a hátsó koponyagödörből, a középsőbe lép át, mert az ideg ezen a helyen aránylag szűk agyburki gyűrűvel (pórus trigemini) van körülvéve. Műtétének lényege abból áll, hogy az idegtörzset a pórus trigeminiben felszabadítja a nyomás alól. Hasonló „mechanikai veszélyeztetettség-nek van kitéve a n. mandibularisnak, a canalis mandibularisban elhelyezkedő része, ahol az ideg aránylag hosszú szakaszon, szűk csatornában fut. Gyulladásos ödéma esetén az izzadmány, minthogy bizonyos mértékig csak hosszanti irányba terjedhet ki, szükségszerűen nyomást gyakorol az idegre.
