Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
A TRAUMÁS OCCLUSIO 7 esetén — csak az egyik, esetleg mindkét nagy metsző érintkezik az alsó metszőkkel. Kívánatos az lenne, ha a frontfogak mind érintkeznének. Ennek elérésére artikulációs papírral ismételten megjelöljük előreharapásban az érintkező pontokat és a felső frontfogak rágóéléből addig csiszolunk, míg lehetőleg az összes frontfog között' érintkezés támad. (4. ábra). A becsiszoláskor a hátsó fogak helyzetére is figyelemmel kell lenni. Előreharapás esetén a hátsó fogak általában nem érintkeznek. Az ideális állapot az lenne, ha a hátsó fogak is érintkeznének. Ez kiegyensúlyozná a frontfogak izolált terhelését és elosztaná a rágóerőt. 4. ábra. Előreharapásban csak a két nagymetsző érintkezik: a felső frontfogak rágóélét csiszoljuk be, míg az összes frontfog érintkezik Előreharapási helyzetben lehetőleg csak a felső frontfogak rágóélét köszörüljük, mert ezzel nem zavarjuk a centrálocclusiót. Ha az alsó fogakból csiszolunk, akkor centrálocclusióban kiiktatjuk a fogakat az érintkezésből és ezek fokozott előtörése következhet be. — Előfordul azonban, hogy az alsó fogakból is csiszolni kell akkor, ha a felső fogak érzékenysége, a fogbél helyzete, vagy esztétikus szempontok — hogy a fogakat ne rövidítsük meg túlzottan — a felső fogaknak a szükséges mértékben történő köszörülését gátolják. A frontfogak lecsiszolásakor nem vízszintes, lapos felszínt köszörülünk, hanem kissé kifelé lejtő, ferde síkban alakítjuk ki az éles rágóélt. Az előremozgás alkalmával végzett becsiszolással szabad elmozdulást és egyenletes érintkezést kell biztosítani az alsó és felső frontfogaknak egyaránt. A becsiszolást úgy végezzük, hogy kékpapírral megállapítjuk előremozgás közben az erősen érintkező, vagy ütköző pontokat és a felső frontfogak palatinalis felszínét addig csiszoljuk, míg egyenletes érintkezés támad. Ezáltal a záróharapási helyzetet nem változtatjuk meg. Előremozgáskor általában csak a felső frontfogakon kell csiszolni, de ekkor is figyelemmel kell lennünk a hátsó fogakra, mert lehet, hogy előremozgáskor egy hátsó fog csücske ütközik. Az előremozgás akkor helyes, ha az állkapocs oldalirányba nem tér el, azaz a felső és alsó középvonal egy síkban marad. Előfordul, hogy előremozgás folyamán a hátsó fogak csücskei ütköznek és oldalirányba kitérítik az állkapcsot. Ilyenkor ezeket az ütköző csücsköket korrigálni kell. Az oldalirányú eltérést olykor nem a fogak helyzete, hanem az izomtónus megváltozása, vagy az ízület betegsége, deformitása okozza. Ez eldönthető, ha kissé nyitott fogsorral végzett előremozgáskor — mikor csücsök-ütközés nem lehetséges — kitérés mutatkozik.
