Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
120 KÖNYVISMERTETÉS G. Fischer könyve, azt mondhatni, az egész földön elterjedt, minthogy az első angolnyelvű kiadás dr. H. Riethmüller, Philadelphia, fordításában már 1912-ben napvilágot látott, a negyedik angol fordítás pedig Louis Grossmann philadelphiai professor collaborálásával már 1933-ban megjelent. Orosz nyelvre Prof. P. Dauge, Moszkvában ültette át 1927-ben. míg a spanyol nyelven értő országok számára dr. Jaime Pons fordítása még 1924-ben hozzáférhetővé tette. .Most a kitűnő könyv tizedik kiadását ünnepeljük. Ritkaság az a tudományos irodalomban, hogy egy könyv tíz kiadást megéljen, dé még nagyobb esemény az, hogy ugyanaz a szerző, társszerző nélkül legyen részese ennek az örvendetes jubileumnak. Ez a tény maga a legjobb és legnagyobb bizonyítéka a könyv értékének. A tizedik kiadás beosztása általában azonos maradt az előző kiadásokéval. Az első rész a fájdalommal, az érzéstelenítő anyagokkal és ezek hatásával foglalkozik. Részletesen ismerteti a Xylocain, majd a 2%-os Woelm-féle Melaesthin-oldat, továbbá a Falioain hatásmechanizmusát és a biológikus hatású Fischer-féle Novocain- Suprarenin-t tartalmazó szárazsó oldat készítését. Prof. Grossmann (Philadelphia) komoly eredményekről számol be ezen oldattal kapcsolatban. Az első rész tárgyalja még az érzéstelenítéshez használt műszereket, a sterilitást, valamint a beteg előkészítését. A második részben az érzéstelenítés veszélyeiről, mellékhatásairól, az érzéstelenítés indicatiós területéről olvashatunk. A harmadik rész a felső és alsó állcsont, a fogak, valamint az erek és idegek részletes anatómiáját és szövettanát tartalmazza. A negyedik részben az érzéstelenítés technikáját írja le G. Fischer, ismert didaktikai készségével. G. Fischer könyvét igen érdekessé, élénkké teszi a világirodalomból vett rendkívül sok szószerinti idézet. A magyar szerzők közül Simon-nak a nervus maxillaris ágaival foglalkozó kutatásait az ábrákkal együtt igen részletesen ismerteti, ugyancsak Szabó Endre-nek a nervi alveolarcs-szel kapcsolatos munkáját említi, Kocsis-nak a nervus alveolaris inferior topográfiájáról, valamint a fogpulpa kettős beidegzéséről írott közleményéből olvasunk idézeteket. ,,A helyi érzéstelenítés veszélyei“ című fejezetben egy egész oldal terjedelemben foglalkozik Morelli-nek az ideiglenes vakulásról szóló közleményével. Ezen idézet keretében Németh-nek és Péter-nek az art. centralis retinae görcsével foglalkozó megfigyelését is megemlíti. Fischer professzor könyve „A foggyógyászati érzéstelenítés története“ nevet is jogosan viselhetné, minthogy 50 év irodalmi adatai benne történeti hűséggel megtalálhatók. G. Fischer több mint 4 évtizeddel ezelőtt fáradságos topográfiái anatómiai kutatás alapján dolgozta ki a lingularis érzéstelenítés technikáját és ezen érzéstelenítési technika alkalmazása teszi lehetővé ma is a mandibulán végezhető fájdalommentes műtéti beavatkozásokat. A nervus alveolaris inferior érzéstelenítésével kapcsolatban Weissbrem, Fröhlich, La Guardia, Cseres, Szokolóczy többféle módosítást ismertettek, ezen módosítások alapját azonban mégis csak a Fischer-féle klasszikus módszer képezi. A fogászati érzéstelenítés különféle módszereinek alkalmazása közben a mai fiatal orvos már csaknem elfelejti G. Fischer nevét, pedig a fájdalommentes stomatológiai gyógyítás G. Fischer nevével örök időkre egybeforrt. A könyv 341 oldalon, 210 ábrával, műnyomó papíron, igen tetszetős kiállításban jelent meg a Johann Ambrosius Barth Verlag, Leipzig, kiadásában. Kocsis Antal Gábor dr. Rheinwald, U.: Die Karies der Zähne als Korrosionserseheiniing. Eine Ätiologische Studie. J. A. Barth. Leipzig. 1956. Fűzve. A monográfia szerzőnek azon felfogásán alapszik, hogy a zománc nem élő anyag, cellularis anyagcserével nem rendelkezik, csupán bizonyos fokú diffúzióra van benne lehetőség. Véleménye szerint a fogszuvasodás kezdő stádiuma kizárólag nem élő anyagra korlátozódik, — cement caries is csak akkor lép fel, amikor az összeköttetés cement és alveolaris csont között megszűnik, tehát a cement élettelenné válik. A primér carieses laesio nem a zománc felületén, hanem a zománcban kezdődik; szerző ezt a nézetét a fogakon végzett csiszolatokkal és rtg. felvételekkel igyekszik igazolni. Nagy jelentőséget tulajdonít a zománc és nyál között lezajló kémiai-fizikai folyamatoknak és az a nézete, hogy a dentin és zománc között anyagcsere nem lehetséges. Cariesnek tekint minden olyan a zománcból kiinduló és a fogállományában lezajló és kiterjedő szétesést, amelynél a nyál természetes reparációs képessége felmondja a szolgálatot.
