Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
4 SUGÁR LÁSZLÓ DR. tyarés szélességét, a lamina dura állapotát, esetleges csontresorptiót, tasakképződést. A traumás occlusio kezelését, a fogágyat érő káros erőhatások megszüntetését a harapás kiegyensúlyozásának nevezzük. A harapás kiegyensúlyozására többféle eljárást végezhetünk. Erre szolgál: 1. a hiányzó fogak pótlása, 2. a meglazult fogak rögzítése, sinezése, 3. a hibás állású fogak szabályozása és 4. a rágófelszínek becsiszolása. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a traumás occlusio kezelése nem korlátozódik csak a fogak becsiszolására, hanem az eset körülményeitől függően fogpótlás, sinezés, szabályozás is szükséges lehet. A továbbiakban azonban ezek közül csak a fogak becsiszolásával kívánok foglalkozni, mert a fogpótlás, sinezés, fogszabályozás indikációi és módszerei általában eléggé ismertek, de a becsiszolás részletes ismertetését hazai irodalmunkban alig találjuk meg és gyakorlati alkalmazását is nagyon kevesen végzik, pedig jó hatását indokolt esetben semmi más kezelés nem pótolja. Fontos a becsiszolás ismerete azért is, mert ha nem megfelelő módon végezzük a rágófelszínek korrekcióját, sokkal több bajt és kárt okozunk a betegnek, mintha hozzá sem nyúltunk volna a fogaihoz. A becsiszolás célja és alapelvei A becsiszolás célja a fogágyra ható káros erők megszüntetése, azáltal, hogy 1. a fogsorok zárásakor a rágófelszínek egyidejű egyenletes érintkezését biztosítjuk, egyes fogak korai érintkezését megszüntetjük; 2. rágáskor, a fogsor funkciós mozgásai során az ütköző pontokat és felszíneket kiküszöböljük és az állkapocs egyenletes ütközésmentes, szabad mozgását lehetővé tesszük. Így, a káros erőhatások kikapcsolásával a csont regenerációját megkönnyítjiik. A becsiszolást végezhetjük profilaktikus és gyógyító célból. Profilaktikusan végezzük akkor, ha a fogágy gyengülése esetén a rágóerő károsító hatását meg akarjuk előzni. Gyógyítás céljából pedig akkor, ha a traumás occlusio a fogágybetegség kifejlődésében lényeges szerepet játszott. A becsiszolás közben figyelemmel kell lennünk bizonyos alapelvekre. A becsiszolást úgy kell végeznünk, hogy 1. A rágónyomást ne egy-két fog, hanem a fogak minél nagyobb csoportja viselje, tehát a rágóerőt sok fogra osszuk el, 2. A rágófelszíneket, különösen az érintkező felületeket megkisebbitsük, 3. A fogak éles vágó csücskeit és éleit megtartsuk, 4. A rágófelszíni barázdákat és lefolyó csatornákat ne szüntessük meg, hanem növeljük. Nem szabad a rágófelszínt laposra, a csücsköket tompára köszörülni, tehát a vágó éleket meg kell tartani. 5. A becsiszólást úgy kell végezni, hogy ne okozzunk harapássüllyedést. A becsiszolás fázisai A becsiszolást bizonyos rendszer szerint több fázisban végezzük. Az első művelet a fogak előzetes becsiszolása, ezután záróharapásban, majd előreharapásban és előremozgásban, végül oldalharapásban és oldalmozgásban végezzük el a csiszolást. A becsiszolás végén a csiszolt fogfelületeket simára polírozzuk.
