Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
2 SUGAR lászlö dr. A fogágybetegség kifejlődésében nagy jelentőségük van azoknak a szervezeti rendszerbetegségeknek, melyek a szervezet ellenállását, a csont regenerációs képességét csökkentik, ilyen pl. az anyagcsere-, a neuro-endokrin rendszer betegségei (diabetes, hyperthyreosis) vitaminhiány, keringési zavar okozta általános pangás (congenitali® vitium) . A kórokozó tényezőknek ez a három csoportja többé-kevésbé minden esetben kimutatható, de pathogén hatásuk az egyes esetekben különböző mértékben érvényesül, hol az egyik, hol a másik áll. előtérben. A beteg gondos kivizsgálásának kell kiderítenie, hogy melyiik szerepel nagyobb mértékben. A továbbiakban a kórokozó tényezők egyik csoportjáról, a főgázait fokozott vagy hibás működésével kapcsolatos traumás occlusio kifejlődéséről, tüneteiről és gyógyításáról szeretnék áttekintést adni. A traumás occlusio kórokozó jelentőségét jórészt magyar fogorvosok hangsúlyozták és tisztázták, így Károlyi9, Moreili10, MolnárKemény és Rehák12. Fiziológiás ocelusiónak nevezzük a fogak olyan egyenletes, harmonikus záródását, mikor az állkapocs minden helyzetében a rágónyomás a fogakon úgy oszlik el' hogy a fogágy szöveteiben nem okoz károsodást. Fiziológiás occlusio tehát az az állapot, melyben a fogtartó szövetek ellenállnak a rágóerőnek, anélkül, hogy bennük kóros elváltozás fejlődne ki. Ezzel szemben traumás occlusióról beszélünk akkor, ha a rágónmmás a fogágy szöveteinek károsodását idézi elő. A traumás occlusio típusai A traumás occlusio kifejlődésében tehát két tényező: a fogra ható rágónyomás növekedése és a fogágy rögzítőképességének csökkenése Szerepel. Aszerint, hogy az egyik, vagy a másik, vagy mind a két tényező változik, három esetet különböztetünk meg-1. Primér traumás occlusióról beszélünk akkor, ha ép fogágy esetén a rágónyomás növekszik igen nagymértékben, pl. magas tömés, vagy korona miatt, vagy a fogak görcsös összeszorítása következtében. 2. Szekundér traumás ocelusiónak nevezzük azt az állapotot, mikor normális rágóerő mellett a fogágy ellenállóképessége csökken, pl. stomatitis ulcerosa miatt elpusztul a fogágy egy része és a megmaradt alveolaris csont nem elegendő a fogak kellő rögzítésére. 3. Kombinált traumás occlusio esetén a rágóerő és a fogágy ellenállóképessége egyidejűleg változik, pl. fogágybetegség következtében meglazult fog kiemelkedik az alveolusból és előbb érintkezik az ellenes foggal. Ilyen esetben a traumás occlusio károsító hatása a legnagyobb és leghamarabb következik be. A traumás occlusio tünetei A traumás occlusió tünetei lehetnek szubjektív panaszok és a betegen észlelhető objektív klinikai elváltozások. A szubjektív panaszok részben kellemetlen érzésben, vagy fájdalomban, részben rágási zavarban nyilvánulnak. A fájdalom legtöbbször a hibás pótlás folytán túlterhelt fogakban mutatkozik, de lehet ép fogak esetén az arcba sugárzó bizonytalan, homályos fájdalom, máskor az állkapocsízületre lokalizált kellemetlen érzés, vagy fájdalom. A fájdalomra jellemző, hogy spontán jelentkezik — tehát nem hő, vagy más
