Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
80 KISS ZOLTÁN DR. Szulfanilamidok és penicillin helyes együttes a Ili almazásáról s ezzel kapcsolatban a novacain helyes feliasználásáról Irta :K IS S ZOLTÁN dr„ Az antibiotikumokkal foglalkozó cikkekben j availják a penicillin és a szulfanilamidok együttes alkalmazását, mivel egymás hatását szerencsésen kiegészítik és erősítik, mert szinergizmusban vannak egymással. Azt azonban nem említi egyik közlemény sem, hogy szulfanilamid adása esetén milyen penicillint célszerű használni. Ezt pedig nagyon fontos tudni, mert prokainos penicillin használata esetén nagymértékben csökken a szulfanilamidok hatása. Ugyanis a prokain, amely sósavas 4 aminobenzoesav, — (B-dietilamino)etileszter — a szervezetben, főként a májban elbomlik. Egyik bomlásterméke a p-aminobenzoesav. Ez pedig a H-vitamin, amely nélkül a baktériumok nem tudnak élni és szaporodni, mert a folsav szintézist, melynek a p-aminobenzoesav egyik alkotója, nem tudják végrehajtani. A p-aminobenzoesavat egyes baktériumok és az élesztőgombák termelik. A hasonló vegyi felépítésű szulfanilamid molekulák, ha kellő számmal vannak jelen, mint „antivitaminok“, tömeghatásukkal maguk lépnek a kiszorított p-aminobenzoesav helyébe, — (kompetitiv antagonizmus). Ezáltal a kórokozó életműködését gyengítik, szaporodásukat gátolják. Hogy a p-aminobenzoesav milyen hatalmas védője a baktériumoknak, igazolja az, hogy egy molekula belőle kb. 100 molekula szulfanilamid, 50 molekula szulfapyridin, 15 molekula ultraseptyl hatását teljesen felfüggeszti. (A szulfanilamidok hatásáról bővebben lásd Issekutz : Gyógyszertan.) A fentiek alapján tehát szulfanilamiddal együtt csak prokainmentes penicillin adható célszerűen. A prokainos olajos penicillin kevésbé hatásos, mint a kristályos vizes oldata. Ennek a gyakorlatban sokszorosan megfigyelt ténynek minden okát nem sikerült eddig kideríteni; nyilván szerepet játszik ebben a szabaddá váló p-aminobenzoesav is. Ezek után célszerűbbnek látszana lassan felszívódó prokainos penicillin helyett lassan felszívódó prokainmentes penicillint gyártani. Az utóbbi időben polgárjogot nyert gyulladásos területbe adott novokain injekciókkal is célszerű a fentiek alapján óvatosnak lenni és minden ilyen alkalommal célszerű a gyulladásos folyamatot prokainmentes penicillinnel kupirozni, mert a baktériumok aktiválódhatnak és virulensebbekké válhatnak a felszabaduló paraaminobenzoesavtól. Ez szintén ismeretes is az orvosi köztudatban a gyulladásos állapot lassúbb visszafejlődése formájában. Ennek okát az oldat szövetkárosító savanyú pH-jában iátták csak és nem a felszabaduló p-aminobenzoesav baktériumtápláló szerepében. Ugyanis erre eddig nem gondoltak, pedig a folyamatban szerepet játszó szövetkárosító oldat mellett nem hanyagolható el a szabaddá váló p-aminobenzoesavnak a mikroorganizmusokra kifejtett serkentő hatása sem. Különösen erősen érvényesül ez a kettős hatás akkor, ha a prokaintonogén oldat régi, mert állás közben is felszabadul a paraaminobenzoesav. Ezáltal még savanyúbbá válik az oldat és még erősebben károsítja a szöveteket. A már jelenlévő p-aminobenzoesav pedig azonnal kifejti a fent említett hatását a jelenlévő mikroorganizmusokra. így ép szövet is gyulladásba jöhet, mert a tűvel esetleg bevitt kevésszámú baktérium, melyet a szervezet különben könnyen-elpusztítana, aktiválódik és a savanyú oldattal károsított szövet
