Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
68 LÖRINCZY ERVIN DR. és PÄZMÄNYI GYÖRGY DR. nél az allergénhatást a procainnak tulajdonítva a P-terápiát kristályos P-nel folytatta, aminek halálos shock lett a következménye. A hazai irodalomban Komor és Koch (9) közöltek halálos shock-esetet, melynél cortison-kezelés közben kifejlődött pneumonia leküzdésére alkalmaztak retárd-P-készítményt. Az allergiás reakcióért a vehiculumot felelősnek tartva, a P-kezelést kristályos P-nel folytatták. Siegal, Steinhardt és Gerber (19) három esete közül (1953) egy volt halálos ismételt P adására. Rosenthal (17) 1954-ben nyolc halálos shockot ismertet, melyek közül a legfiatalabb 18 hónapos leánygyermek volt, aki előzőleg még nem kapott P-t; hat esetben végeztek sectiót : egy esetben sem látták nyomát annak, hogy az injekciós-tű érbe hatolt volna. Leggyakoribb leletként pangás volt megállapítható a tüdőkben és egyéb szervekben, olykor haemorrhagiás jelleggel. Az esetek többségénél a post mortem anamnézis szerint allergiás tünetek jelentkeztek megelőző P-injekciók után. Esetünk szerencsére nem tartozik a fatális kimenetelűek közé. Az a tény azonban, hogy fiatal, erőteljes, atléta-típusú járóbetegünk, akinek tehát banális stom, ulc.-ján kívül semminemű betegsége nem volt, terápiás beavatkozásunk következtében egyik pillanatról a másikra súlyos, életveszélyes állapotba került, óvatosságra kell, hogy intse a fogorvosokat a P alkalmazását illetőleg. Konklúzió Esetünk és az irodalom adatai alapján a következő konzekvenciákat vonhatjuk le : 1. Célszerűnek látszik a P-t, mint a legszélesebb körben alkalmazott antibioticumot, a feltétlenül P-t igénylő esetekre fenntartani és alkalmazását észszerű korlátok közé szorítani (10, 17). 2. Sztomatológiai viszonylatban minden esetben tegyük megfontolás tárgyává, alkalmazzunk-e antibioticumokat és ha igen, melyiket, mennyit és milyen formában. Ha P adását indokoltnak látjuk, és nem forog fenn kontraindikáció, akkor adjuk azt rendszeresen, kielégítő mennyiségben, több napon át. A P-védelem alkalmazását a sztomatológiában szorítsuk vissza szűk indikációs térre, tartsuk fenn az életet veszélyeztető esetekre, mint pl. az endocarditis lenta eseteire. Ha kétségeink vannak, vegyünk inkább belorvosi konzíliumot igénybe. Fontoljuk meg a P alkalmazását stom. ulc.-nál, mikor olyan hatékony szerek állnak rendelkezésünkre, mint az arsenobenzolkészítmények. Elkerülhetetlen esetben az orális adagolás (oracillin) valószínűvé teszi, hogy az esetleges reakció is kisebb lesz (10). Ne alkalmazzuk a P-t lokálisan. P tartalmú kenőcsök, paszták, öblögetőszerek lokális alkalmazása esetén a más gyógyszerekkel is elérhető terápiás hatás nem ér fel az esetleges sensibilisatio veszélyével. A lokális alkalmazásnál a szervezettel érintkezésbe jutó kis adagok amellett, hogy rezisztens törzsek kialakulására, illetve elszaporodására adnak lehetőséget, P-túlérzékenységhez is vezethetnek, ami a szer alkalmazását éppen akkor teszi lehetetlenné, amikor arra a betegnek a legnagyobb szüksége lenne (10). 3. Az anaphylaxiás shock megelőzése szempontjából fontos a pontos anamnézis felvétele, egyrészt allergiára utaló tünetekre előzetes P-kezelés után, másrészt általában allergiás betegségekre vonatkozólag (10), (17). Súlyosabb reakciók ugyanis olyan allergiás egyéneken várhatók, akik előzőleg már P-terápiában részesültek. A halállal végződő anaphylaxiás shock-esetek legnagyobb részénél a reinjekció előtt megállapítható volt (vagy lett volna) „
