Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
66 LÖRINCZY ERVIN DR. és PÁZMÁNYI GYÖRGY DR. járni. Tekintettel arra, hogy az idült és inveterált stom. ulc.-nál a parenterális P-terápia valóban eredményes és mivel P-kontraindikáció sem látszott fennforogni, 300 000 E. supracillin—3 injekciót adunk a betegnek intraglutaeálisan. A beteg az injekció beadása után azonnal, még öltözködés közben, roszszullétről panaszkodik, melege van, arcát kiveri a veríték, leül, majd melléhez kap és néhány görcsös rángás után eszméletét veszti. Lefektetjük. Pulzusa nincsen, a carotison szapora (kb. 150-es frekvenciájú), kis amplitúdójú pulzáció tapintható. A légzés kapkodó, a kilégzés elnyújtott, hörgő. Az arc duzzadt, cyanotikus, a pupillák szűkek, a conjunctiva vérbő, a corneális reflex kiváltható. A végtagok sápadt-szederjesek, hidegek, az arcot és a mellkast veríték lepi. Az eszméletvesztés pillanatában a beteg vizeletét maga alá bocsájtja. Azonnal 1—1 ampulla coffeint és lobelint, majd két ampulla cardiazolt adunk s. c. A hátraesett nyelvet szájtátó és nyelvfogó segítségével előrehúzzuk és rögzítjük. Vérnyomásmérési kísérlet eredménytelen. Intravénásán tonogént és óvatosan strophantint adunk. A beteg állapota változatlan. Ismét lobeUnt és tonogént adunk. i. m. A pulzus lassan tapinthatóvá válik, szapora, könnyen elnyomható. Systolés vérnyomás 80 Hg. mm. Az eszméletvesztés után egy órával a még mindig eszméletlen beteget az időközben kihívott mentők a II. sz. belklinikára szállítják. A belklinikán oxygén-belélegeztétést alkalmaznak. A beteg egy óra múlva, tehát az injekció beadásától számítva két óra múlva nyeri csak vissza eszméletét. A beteg három napot töltött a klinikán. Az első napon érzett nagyfokú bágyadtságon kívül egyéb panasza nem volt, gyógyszerelésre nem volt szükség. Laboratóriumi vizsgálatok : Vizelet : alb : op., egyébként neg. ; We. : 4 mm/óra ; RR.: 110/80 ; mellkas rtg.: neg. ; vérkép: vvs. 5 760 000, Hb : 90%, fvs : 31 000 ; Se Ы : 1,40 mg% ; thymol : 5 E ; cholesterin: 120 mg% ; kompi: neg. A beteg „procain-penicillin túlérzékenység, súlyos collapsus“ kórismével egészségesen távozik. (A kórtörténeti adatok szíves átengedéséért ezúton mondunk köszönetét.) Annak tisztázása végett, hogy az anaphylaxiás shockért a supracillin—3 készítmény mely komponense felelős, a felhasznált ampullát és azonos gyártási számú két bontatlan ampullát az OKI-ba küldtük toxicitási vizsgálatra, a beteget pedig az István kórház bőrosztályára vétettük fel procain és P iránti túlérzékenységi vizsgálat végett. Az OKI értesítése szerint a beküldött ampullák toxicitás szempontjából ártalmatlannak bizonyultak. A procain és P-túlérzékenységre irányuló vizsgálatok eredménye a következő : Procain: 48 órás rátevési próba : neg., scarificatiós próba : korai: neg., késői: neg. Penicillin : scarificatiós próba : korai: + + +, késői: neg. ; egyenes átvitel: pozitív ; fordított Prausnitz—Küstner reakció : neg. A beteg P-túlérzékenysége olyan nagyfokúnak mutatkozott (igen nagy, feszes, nyúlványos urtica képződött), hogy a kart 15 perccel a scarificatiós próba elvégzése után le kellett kötni generalizált tünetek megjelenésének megelőzése végett. A beteget egyébként a kórház olyan írással látta el, mely figyelmezteti az orvost, hogy a beteg semmi körülmények között és semmilyen formában P-t többé nem kaphat. Az ejnkrisis szerint „Penicillin-injekció utáni collapsusa allergiás schocknak felelt meg, mely erős penicillin-túlérzékenységével függ össze“. (Rajka Györgynek és Vincze Erzsébetnek az elvégzett vizsgálatokért és a kórtörténeti adatok szíves átengedéséért ezúton mondunk köszönetét.)
