Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-02-01 / 2. szám
52 KEMÉNY IMRE DR. 2. Az alveolaris kar fő rendeltetése a fogmű vízszintes irányú ti’anslatiójának korlátozása. E célra már helyzeténél és kiterjedésénél fogva is megfelel. A kapocs dentalis karjának egyedüli rendeltetése a húzóerőkkel szembeni ellenállás. Minthogy a dentalis kart minden esetben a fog nyaki részén helyezzük el, rendeltetésének legjobban megfelel — amint ezt már kifejtettük —-. és ugyanakkor a rövid kar csaknem alkalmatlan a forgatóerők átvitelére. 3. A dento-alveolaris kapcsot a fogak és a fogmedernyúlvány vestibularis felszínén helyezzük el. A retentiós kapocs eme helyzeténél fogva a dentalis kar — szükség esetén megfelelő racionalizálással — bármely irányú tengelyeltérés esetén is a fognyak területére kerülhet. 4. A jól szerkesztett retentiós protézis igen ritkán süllyed. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az alveolaris kar az állcsontgerincet a horizontális károsító erők hatásától mentesíti. A dento-alveolaris elhorgonyzás szöveti ártalmai Minthogy a retentiós kapocs alveolaris karja a gingiva propriát és a gingiva marginálist is betakarja, s a bástya alakú dentalis kar lap szerint érintkezik a fog felületével, jogosan felmerül a kérdés : vajon a retentiós elhorgonyzás nem károsítja-e a parodontium extraalveolaris szöveteit, s a támfogon nem. gyakoribb-e a kapocsártalom, mint fémkapcsos elhorgonyzáskor? Ez az előadás másfél évvel ezelőtt hangzott el. Azóta a retentiós protézis szerkesztése új megismerések alapján jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezért a szöveti ártalmakra vonatkozó akkori megállapítások ma már nem helytállók. A fejlődés legfontosabb tényezőit a következőkben sorolom fel? 1. A támfog denudált felületeinek profilaktikus ellátása. 2. A pozitív dentalis és a negatív alveolaris szintkülönbség jelentőségének megismerése és figyelembevétele a dento-alveolaris kapocs szerkesztésekor. 3. A kapocs alveolaris karja a maradékfogazat területén a gingiva marginálistól 3—4 mm távolságban halad. 4. Csak egy fogat használunk fel a dentalis elhorgonyzásra. Két egymás melletti fog felhasználása esetén külön-külön irányból haladó nyeles dentoalveolaris kapcsot készítünk. 5. Az alveolaris kar gingivalis felszínét tükörsimára polírozzuk parafinolaj és gumikorong segítségével. 6. Megállapítottuk, hogy a protézis alatti nyálkahártya hurutját az esetek legnagyobb részében gombás fertőzés okozza (Lelkes). 7. Ez a hurut egyrészt gyógyítható, mási'észt megelőzhető, ha a protézis naponta tíz percig egyezrelékes sterogenol oldatban ázik (Kemény). A haladás most felsorolt eredményei a retentiós protézis okozta szöveti ártalmakat jelentősen csökkentették. Budapest, V. Nádor u. 23. Dr. Imre Kemény: Vergleichende Kritik der Metallklammern- und der dentoalveolären Verankerung. Verf. bringt in vorliegender Arbeit eiine vergleichend-kritische Wertung der Metallklammem- und der demtoalveolären Verankerung. Er stellt fest, dass dem Hauptnachteil der Metallklammemverankerung, von seinem schlechten kosmetischen Effekt nicht zu sprechen, der Umstand bildet, dass die Bremsung der Bewegungen der Prothese meistens ausschliesslich unter Inanspruchnahme des Stützzahnes erfolegn. Demgegenüber wird bei dentoalveolärer Verankerung die horizontale Verchiebung der Prothese auch seitens des alveolären Teiles des Kiefers, der als Kraftarm wirkt, gehemmt. Deshalb ist die Belastung des Stützzahmes geringer. Auch ist hiebei der kosmetische Effekt besser.
