Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-02-01 / 2. szám
48 KEMÉNY IMRE DR. A Központi Sstomatológiai Intézet (igazgató: Kende János dr.) közleménye 4 fémkapcsos és a retenciós elhorgonyzás összehasonlító kritikája* Irta: KEMÉNY IMRE dr. A részleges foghiány lemezes pótlásának ma még igen sok a megoldatlan vagy legalábbis nem kielégítően megoldott problémája. Ilyen a részleges fogmű elhorgonyzása is. Korreferensi előadásom feladata a fémkapocs és a dento-alveolaris elhorgonyzást az összehasonlító kritika módszerével értékelni. Jóllehet az utóbbi elhorgonyzás az én elgondolásom, törekedni fogok a tárgyilagos összehasonlításra. A részleges fogmű elhorgonyzásának rendeltetése és feltételei A fémkapcsos és a retenciós elhorgonyzási módszer összehasonlító kritikai értékelése előtt szükséges, hogy megközelítő pontossággal megállapítsuk, melyek a részleges fogmű helyes elhorgonyzásának orvosi feltételei. Az első a ,,nil nocere“ törvényének betartása. A nil nocere e témakörre vonatkoztatva azt jelenti, hogy az elhorgonyzás se a támfogat, se a maradékfogazatot ne károsítsa, sőt továbbmenően, hozzájáruljon a rágónyomás terhét viselő állcsontgerinc sorvadásának megakadályozásához. A másik követelmény az, hogy a horgony a fogművet a fundamentumáról elmozdítani akaró húzó-, toló-, forgatóerőkkel szemben kellőképpen rögzítse. Ez egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele a protézis funkcióképességének. A harmadik követelmény : az elhorgonyzás elégítse ki az esztétikai igényeket, leplezze a fogpótlás tényét. A két elhorgonyzási módszer összehasonlító kritikájának a feladata, hogy eldöntse, mennyiben felel meg e három követelménynek a fémkapcsos és a retenciós elhorgonyzás. Mindenekelőtt a fémkapcsok és a retenciós elhorgonyzás hatásmechanizmusával kell foglalkoznom. A fémkapcsok hatásmechanizmusa Ismeretes, hogy a fémkapcsok alkalmazásakor az erőátvitel szempontjából merev és erőtörős (rugalmas) elhorgonyzási módszert különböztetünk meg. a) A merev elhorgonyzás Merev elhorgonyzás esetén a protézis elmozdulásából támadt erő többékevéshé változatlan intenzitással áttevődik a támfogra, s arra döntő, forgató, a támfog parodontiumát károsító hatást gyakorol. Ez az erőátvitel akkor következik be, ha a fogmű elhorgonyzására merev öntött kapcsokat alkalmazunk. Majdnem ugyanez a hatásmechanizmusa az egy- vagy kétágú nyeletlen drótkapocsnak is, mert az efféle kapcsoknál csak a kapocskar szabad vége rugalmas — ez is csak megfelelő hosszúságú, főleg nagy őrlőkre alkalmazott kapocskar esetén —, míg a kapocstestet és a vállat csaknem merevnek tekinthetjük. A kapocskar végződésének kis erőtörő hatása azonban lényegesen nem csökkenti a merev kapocstest és a váll által a támfogra közvetített forgaerők nagyságát. E megállapítás fokozottan vonatkozik a nyeletlen háromágú kapocsra, amelyet merev horgonynak kell tekintenünk, még akkor is, ha a kapocskarok * Az 1954. évi Fogorvos Nagygyűlésen elhangzott előadás nyomán.
