Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-10-01 / 10. szám
310 SIMON BÉLA DR. oxidációs folyamatok, a regeneráció időbelileg elhúzódik. Ezért van az idősebb korúaknak több pihenésre szükségük. Csökken végül az érzékszervek teljesítőképessége is. A kolloidális rendszer megváltozása szorosan összefügg a dehydratióval, aminek következtében csökken a kolloidok diszperzitása, a kolloid szemcsék kohéziója nő, a molekulák aggregálódnak, kondenzálódnak. Tekintve, hogy minden élő történés a kolloidokhoz van kötve, ez különösen a speciálisan differenciált sejtek táplálkozására igen kedvezőtlen. Elsalakosodás alatt az anyagcseretermékek felhalmozódását, illetőleg lerakódását értjük a sejtekben és a szövetekben, ami a keringés leromlásának és a vérszérum összetételének kedvezőtlen megváltozására vezethető vissza. A vitalitás csökkenése, a kolloidális rendszer megváltozása és az elsalakosodás bizonyos egészségügyi rendszabályok betartásával, esetleg gyógyszereléssel lassítható, azonban végeredményében elkerülhetetlen fizológiás folyamat, amely előbb vagy utóbb, de minden esetben a biológiai elöregedéshez és végül az élet megszűnéséhez vezet. A szervezetet alkotó szövetek, képletek és rendszerek biológiai öregedésének egyik legpregnánsabb jelét a keringési szervek mutatják. Ezért szokás mondani, hogy mindenki olyan öreg, mint az érrendszere. Az artériák fala megvastagodik, rugalmatlanná válik, a kapillárisok fragilitása nő. A perifériás keringés mindinkább akadályozottabbá válik, ezért az arterio-venozus anasztomozisok mind több és több kapillárist kapcsolnak ki a keringésből. Ez magyarázza az öreg emberek^fázékonyságát és hogy kezük, lábuk mindig hideg. A vérsavó összetételének hátrányos változására — anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék — legjobban rávilágít Weitzmann kísérlete, aki szövettenyésztés céljára táptalajokat készített 12—20 éves fiatalemberek és 76—84 éves öreg emberek vérsavójával, illetőleg vérplazmájával. Az előbbi táptalajon ugyanazon időn belül kifejlődött tenyészetek terjedelme minden esetben 50%-kal nagyobb volt, mint az utóbbiakon, ami arra mutat, hogy a vérben egy növekedést gátló anyag képződik, aminek mennyisége arányos a vérnek az élet folyamán állandóan emelkedő maradéknitrogén tartalmával. Ehhez még csak annyit, hogy a szervezetnek az a képessége, hogy ellenanyagot tud termelni és a vérbe juttatni, a születéstől kezdve 15—18 éves korig emelkedik, attól kezdve néhány évig sztagnál, majd az előrehaladó életkorral szignifikáns módon csökken. • A vegetativ idegrendszer kifáradását a dermográfia latenciaidejének növekedése bizonyítja. Az animális idegek sejt és rostrendszerének mintegy 30%-a az élet folyamán elpusztul, ami a szomatikus érzések és érzékelések fokozatos tompulásához és a mozgás elnehezüléséhez, esetleg dezorganizációjához vezet. A csontrendszernél az öregedést a dehydratio és az atrofia jellemzi. A csontok víztartalma több százalékkal csökken, tehát sokat veszít rugalmasságából. A spongioza üregei az elválasztó lamellák beolvadása következtében megnagyobbodik, miáltal a csontregeneráció szempontjából fontos endosteum felszíne megkissebbedik. De nagyobbodnak a spongiózaüregek a tömör csontállomány elvékonyodása folytán is. E három tényező együttesen magyarázza, hogy miért törékenyebbek az öregek csontjai, mint a fiataloké és miért gyógyulnak e törések rosszabbül, esetleg sehogysem. A többi csontokhoz viszonyítottan is kifejezettebben atrofizálnak az állcsontok, amely folyamatban a fogmedernyúlványokon túlmenőleg az állcsonttestek is résztvesznek. Tömör
