Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
22 FODOR GYÖRGY ISTVÁN DR. Тот К.: У становившееся увеличение губ, наступившее после паралича личевого нерва. Автор описывает случай установившегося увеличения губ, не связанного с жалобами и воспалением, в возникновении которого мог игруть роль паралич личевого нерва, прошедший 22 года тому назад. К. Tóth.: Nach N. facialis-Lähmung auftretende bleibende Lippenvergrösserung. Ein Fall von beschwerdefreier nicht entzündlicher, bleibender Lippenvergrösserung wird mitgeteilt, bei deren Entstehung eine 22 Jahre früher aufgetretene N. facialis- Lähmung eine Rolle spielen dürfte. Közlemény a Pestmegyei Tandes (Rókus) kórháza (igazgató: Dr. Puskás Elemér) szájsebészeti és fogászati osztályáról A száj fenék és állcsontok epidermoid cystái írta: FODOR GYÖRGY ISTV-ÍN'dr. A szájfenék- és állcsontepidermoidcysták a ritkábban előforduló daganatok közé tartoznak. Az epidermoidcysták sok rokonságot mutatnak a dermoidcystákkal, ezeknek mintegy alcsoportját alkotják. A szájfenéken és az állcsontokban a dermoidcysták is ritkák, az epidermoidok előfordulása azonban még szórványosabbnak mondható. Marshall statisztikája szerint az utóbbi negyven évben 54 000 sebészi esetük között mindössze négy szájfenéki epidermoidcysta szerepelt. Úgy látszik, kivételes véletlennek mondható, hogy az utóbbi években osztályunkon négy epidermoidcystás beteget volt alkalmunk észlelni és operálni. Úgy a dermoidok, mint az epidermoidok keletkezése fejlődési zavarokkal hozható összefüggésbe. Rendszerint a foetalis archasadékok záródási vonalai mentén keletkeznek, eltévedt hámcsirákból. Általában a dermoidok és epidermoidok helyhez kötöttek. Az alsó állcsontokon, a mandibula páros voltának megfelelőleg, legtöbbször a középvonalban keletkeznek és a szájfenéket gömbalakban bedomborítják, rendszerint a nyakba is lehúzódva. Aránylag gyakran keletkeznek a fissura orbitalis superior tájékán. Agydaganatok alakjaiban is előfordulnak. Ezek az intracerebralis dermoidok és epidermoidok is meghatározott helyeken fejlődnek. Ez a helyhezkötöttség azonban még sem törvényszerűség, mert — igaz, hogy ritkábban —, de a dermoidok és epidermoidok a test bármelyik részén keletkezhetnek, mivel a hámcsirák az ébrényi korban a test minden részébe elszóródhatnak. Ennek érdekes példáit szemléltetik az alsó állcsont vízszintes szárában keletkezett epidermoidcysta eseteink. Az epidermoidcysta abban különbözik a dermoidtól, hogy képzésében kizárólag csak a bőr hámelemei vesznek részt, amíg a dermoidban a bőrcsira összes elemei kimutathatók, tehát a bőr függelékei is, szőrtüszők, faggyúmirigyek, verejtékmirigyek. Az epidermoidcysta fala az epidemis különböző rétegeinek felel meg (1. ábra). Jellegzetes az epidermoidcysta tartalma. Sajátságos kenőcsszerű, avasszagú, szürkés-fehér pép, amely levált hámsejtekből és zsírcseppekből áll. Egy nagyobb epidermoidcysta tartalma elég tekintélyes súlyt képvisel, volt olyan esetünk, amelyben a cysta tartalma 57 gramm, tehát majdnem 6 deka volt. Mivel sűrű pép, punctióval rendszerint nem üríthető ki.
