Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
AZ ADRENALIN 13 Természetesen akkor is kifejezettek ezek a tünetek, ha az adrenalintartalmú oldat egy része véletlenül közvetlenül a véráramba kerül, ami a befecskendezés megfelelő technikájával elkerülhető. Ezen megismerés alapján adva van a tünetek kifejlődésének megelőzési módja, de legalábbis csökkentésének a lehetősége. A megelőzés legfontosabb tényezőjét a megfelelő pszichés előkészítésben, szomatikus beállításban és érzéstelenítést technikában találtuk meg. A pszichés előkészítés a beteg félelemérzetének leküzdésére és megnyugtatására irányul, amit legkönnyebben azzal érünk el, ha előre megmagyarázzuk az esetlegesen fellépő tünetek jelentőségnélküliségét és megígérjük, hogy a befecskendezéssel nem okozunk fájdalmat. Az a beteg, akiben sikerült a félelemérzetet leküzdeni, nem fog elájulni, különösen ha a tünetek esetleges felléptekor nyugodt és biztos magatartásunkkal megerősítjük a betegben a biztonság és védettség érzetét. Az adrenalin-tünetcsoport kifejlődésének megelőzésében vagy csökkentésében azért tartjuk a szorongás és félelemérzet megszüntetését döntő jelentőségűnek, mert a pszichésen kellőleg elő nem készített betegek mellékveséiben a félelemérzet hatására fokozottan képződik és halmozódik fel az adrenalin. Elgondolásunk szerint pedig a befecskendezett adrenalinnak az a parányi mennyisége, ami valóban felszívódásra kerülhet, nem az okozója, hanem mintegy katalizátora az adrenalinszindromának azáltal, hogy egy eddig előttünk még ismeretlen mechanizmus útján megnyitja azt a zsilipet, ami a mellékvesékben felhalmozott adrenalinnak szabad utat enged a keringésbe. Az adrenalintüneteket az előzetes megnyugtatáson kívül azzal tudjuk megelőzni, hogy gondoskodunk a vércukor megfelelő magasságú szintjéről. Elvileg nem csak akkor kell alacsonyabb vércukorszintet feltételeznünk, ha a beteg erősen leromlott, hanem akkor is, ha utolsó étkezése óta hosszabb idő telt el. Ha ilyen beteggel 5—10 perccel a befecskendezés előtt 2—3 drb. kockacukrot etetünk, a kellemetlen kísérő tünetek vagy nem fejlődnek ki, vagy csak •olyan mértékben, ami a beteget nem nyugtalanítja. A befecskendezés megfelelő technikáján a fecskendőnek a tű folytonos előretolása közben történő lassú, frakcionált kiürítését értjük. Az adrenalintartalmú oldatok sterilizálása és tárolása Az adrenalin neutrális oldatban nem hőálló és alkálimentes ampullában is, ha a légteret levegő tölti ki, 100 C°-on nagymértékben (50%-ban) bomlik. Ugyancsak gyorsan bomlik egészen minimálisan bázikus vegyhatású oldatban is. A szabad oxigén (levegő) még az enyhén savanyú oldatban is gyorsan oxidálja. Ugyanígy a közvetlen napfény is. Mindez megnehezíti az adrenalin oldat sterilizálását és tárolását, de nem teszi lehetetlenné. Ha az adrenalinoldatot fölös 0,1 n. sósavval savanyítjuk, akkor szénsavval töltött alkálimentes ampullában a 120°-on történő sterilizálást is két óráig bomlás nélkül tűri. Az ilyen savanyú oldat azonban befecskendezésre nem alkalmas, ezért sterilizálás után steril pufferoldattal olyan pH-ra állítjuk be, amely a szövetekre nem ártalmas, de még elegendő savanyú ahhoz, hogy a többi feltételek figyelembevételével a bomlástól megóvja (pH 6,0—6,5). Egyéb feltételek : a stabil alkálimentesség, az oxigénmentesség és a fénymentesség. Az alkálimentességet stabilizálhatjuk, ha az oldatot alkálimentes (jénai) üvegből készült ampullákba zárjuk. Az oxigénmentességet azzal biztosítjuk,
