Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-04-01 / 4. szám
VITÁLIS AMPUTÁCIÓ 105 kioldódási gyűrűt kaptunk. Ugyanez az anyag hét hónapi használat után is hasonló eredményt adott. Ez bizonyítja a hatóanyagok elégséges koncentrációját, valamint azt, hogy a 10 százalékos cinkoxyd adstringens, diffúziót csökkentő tulajdonsága nem befolyásolja túlságosan az antibiotikumok hatását. A vitalamputációt anaesthesiában végezzük. A szuvas dentin eltávolítása és a kavitás kialakítása után kofferdamot helyezünk a fogra. A kavitást hidrogénhyperoxiddal kimossuk, leszárítjuk, majd az egész környékkel együtt bejódozzuk. Az eddig használt műszereket sterilekkel cseréljük ki. A steril tál tartalma : szonda, csipesz, tükör, éles excavator, kis Volkmann-kanál, tömő és simító műszer, fémspatula, különböző nagyságú gömb és fissura-fúró, vattagombócok és néhány vattatekercs arra a célra, ha munka közben valamilyen eszközt le kell törölni. A pulpatető eltávolítása után a kamrai pulpát excavátorral, Volkmann-kanállal, vagy nagyobb éles gömbfúróval kivesszük. Kisebb gömbfúróval a gyökércsatornák bemenetét kitágítjuk. A pulpatörmelékek, véralvadékok eltávolítása, valamint a vérzés csillapítása (3% H202, vagy újabban l°/oo adrenalin) után antibiotikumos pasztával, nyomás nélkül fedjük a gyökércsatornák bemenetét. Amíg H202-t használtunk vérzés csillapítására, utána steril vattával leszárítottuk a kavitást, hogy az oxidáló hatás ne érvényesüljön az antibiotikumokkal szemben. A paszta fölé egy réteg provizórikus tömőanyagot helyezünk el, hogy ez a réteg a cementalap foszforsavát távoltartsa az antibiotikumtól. Utána foszfát cementalap és amalgám tömés következik. Nemcsak a műszereket , hanem minden használatos edényt, keverőlapot, sőt a provizórikus tömőanyagot is egy órán át 140 fokon szárazon sterilizálunk és a keveréshez ampullázott, bidesztillált vizet használunk. 1952. február 1-től 1953. júliusáig 400 vitalamputációt végeztünk. A kezelt fogakat az előre jelzett várható prognózis alapján két csoportba osztottuk. Nagyobb részük az előre feltételezett és a kontroll folyamán igazolt indikációs területen belül volt, kisebb részüket előre alkalmatlanoknak jeleztük az amputatiora és csak, mint kontroli-kísérleteket végeztük el. Ez utóbbiaknál az anamnesisen, a status praesensen kívül a feltételezhető eredménytelenséget és annak okát is előre jeleztük a kortörténetben, hogy ezzel kontrolláljuk a klinikai diagnózis alapján felállítható indikáció biztosságát. Az első csoportba tartozók klinikai diagnózisa exponált pulpa, pulpitis partialis serosa acuta és pulpitis chronica volt. A második csoportba tartozók kívül estek az előre feltételezett indikatios területen, tehát klinikai diagnózisuk pulpitis totalis, pulpitis purulenta, vagy bizonytalan. Ezeknél a kontraindikáció megállapítható volt a kopogtatási, vagy nyomási érzékenységből, a fájdalom lüktető jellegéből, hosszú időtartamából, vagy sűrű ismétlődéséből. Az asepsis fontosságát bizonyító kontrollok voltak azok az esetek, amelyeknél a tökéletes asepsis nem volt keresztülvihető, pld. erősen a gingiva alá érő cariesek, erős csillapíthatatlan pulpavérzések, munka közben elkövetett technikai hibák, pld. rosszulzáró amalgámtömés. E második csoportba tartozó fogakat, ha a kezelés rutin eljárás lett volna, vagy mindjárt, vagy kezelés közben extraháltuk volna, mint megtartásra alkalmatlanokat. A pácienseknek mintegy fele az amputáció után panaszmentes volt, a másik felénél a második, harmadik napon enyhe, bizonytalan, spontán fájdalom, vagy hidegre, melegre, ráharapásra fellépő enyhe érzékenység jelentkezett, mely 2—3 nap múlva megszűnt. Aránylag kis számban jelentkeztek pulpitissei, periodontitissei, vagy gangrénával és ezeknek is többsége a rossz prognózisé fogakból adódott. A sikertelen esetek többnyire már az első négy hónapban jelentkeztek subjektiv panaszokkal. Igen ritkán ment át a fog min-
