Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
SNYDER-TEST 73 Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikáról (Igazgató: dr. Hattyasy Dezső, az orvostudományok doktora) Vizsgálatok a Snyder-test használhatóságáról kárieszaktivitás mérésére* Irta: TÓTH KÁROLY dr. és TÖRTETI ÁGOSTON dr. A kárieszkutatással foglalkozók régi törekvése, egy olyan egyszerű eljárás kidolgozása, amellyel a laboratóriumban megállapítható lenne a kárieszaktivitás foka. Egy ilyen eljárás nemcsak a kutatómunkában jelentene segítséget, hanem a mindennapi gyógyító tevékenységben is, mert ennek segítségével ki lehetne szűrni a legsürgősebben kezelésre szorulókat. Követelményeink a kárieszaktivitás fokának megállapítására szolgáló laboratóriumi testtel szemben a következők : Legyen egyszerű, gyors, megismételhető, olcsó, legalább is intézetben könnyen keresztülvihető és maximális összefüggést mutasson a klinikai állapottal. A klinikai állapotot egyszerűségé.:él fogva az M-DE-index-szel szoktuk jelölni. Az index azonban tudvalevőleg csupán egy tényt állapít meg, de hogy mi rejtőzik a szám mögött, azt nem árulja el. így nem árulja el azt sem, hogy ha a D. pl. 10, ebből a számból mennyi a felületes, középmély, mély káriesz, pulpitis, gangraena stb. De nem tudjuk meg azt sem, hogy egy gyorsan vagy lassan előrehaladó, vagy megállapodott folyamattal állunk-e szemben. Ezek a megállapítások vonatkoznak a többi indexre is. Snyder a káriesz aktivitás mérésére egy eljárást dolgozott ki (2, 3, 4), amely a szerzőnek 10 évi tapasztalata és 1951-ben közölt eredményei szerint (5) a fenti követelményeknek megfelel. Hartmann 321 iskolás gyermek nyálvizsgálata alapján a Snyder-testet a kárieszkutatás igen értékes eszközének tartja (1). Kutatómunkánk során többször felmerült a kárieszaktivitási fok megállapításának szükségessége, ezért elhatároztuk, hogy vizsgálatokat fogunk végezni a Snyder által ajánlott módszerrel. Vizsgálati módszer iSmí/cZer-eljárásnak lényege röviden az, hogy brómkrezolzöld indikátorral színezett, pH5-re pontosan beállított táptalajhoz a vizsgálandó egyén nyálát megfelelő arány szerint hozzákeverve, 24 óra múlva a táptalaj pH-jában történt változás a színváltozás alapján leolvasható. A nyálvétel módját és időpontját illetően nem éltünk korlátozással, minden esetben kevert nyálat vizsgáltunk. 5 ml táptalajhoz 1 mlnyálat tettünk. A leolvasást 24 óra múlva végeztük. Megjegyezzük, hogy a táptalaj kezdeti pH-jának pontos beállítása fontos, mert megismétlés esetén pontatlan beállítással más alapszínt kapunk. A leolvasás is gyakorlatot igényel, amelyen úgy lehet segíteni, hogy a keletkező átmeneti színeket rögzítjük. Mi minden esetben kontroli-táptalajt használtunk a leolvasásnál. Sorozat-vizsgálatnál a leolvasás könnyebb, mert az egyes kémcsövek színét egymással összehasonlítjuk. A fogazat állapotának lerögzítésére az MZ)E-indexet használtuk. Az MDF-indeXnek a bevezetőben említett hátrányai miatt a jövőben folytatandó vizsgálatainknál ettől az indextől el fogunk térni, mint ahogyan jelenlegi vizsgálataink egy részénél már el is tértünk. * Előadás az 1963. évi Arkövy vándorgyűlésen, Budapesten.
