Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-01 / 2. szám

46

WALLNER EMIL DR.—SUGAR LÄSZLÖ DR.

szemölcsök duzzzadtak, palatinalisan majdnem elérik a rágóélt. Felvételkor a fehérvérsejtszám 96 000, egy hét múlva praemortalisan 320 000.

Az eset igen gyors lefolyású volt. Bár az extrahált fog állítólag szuvas volt, a száj pontosabb megtekintésekor a kiterjedt ínyduzzanat felhívhatta volna a figyelmet arra, hogy a beteg fájdalmát nem egy carieses fog, hanem az állcsontban a csontvelő leukaemiás infiltrátiója okozza.

2. sz. eset : R. I. 23 éves férfi, három hét óta ínyduzzanat, ínyvérzés, gyengeség, láz. Az íny sötétvörös, livid, tetemesen duzzadt, főleg a frontfogak mentén (1. ábra). A duzzanat hurkaszerűen elemelhető, a tasakban apró, necroticus fekélyek, egy helyen nagyobb necrosis. A molárisok mentén az ínyduzzanat kisebbfokú. Fehérvérsejtszám : 35 000, terminálisán 52 000, a betegség lefolyása öt hét.

14. sz. eset: Sz. S.-né 58 éves nő. Felvétel előtt két hónappal influenzának tartott lázas betegség, amely lassan múlt el. Két hét óta gyengeség, rossz közérzet, egy hete a h. f. 4—7. híd mentén ínyduzzanat, láz, fájdalom. A hidat eltávolítják, a 4. fogat extrahálják. A fájdalom nem szűnik meg, három nap múlva erős utóvérzés. Felvételkor a b. f. 6.-nak megfelelő helyen az íny duzzadt, livid, az áthajtásban necrosis. A fehérvérsejtszám 8400, 25%-ban atipusos, myeloblastgyanus sejtek. A csontvelőben myeloblastos metaplasia. A beteg két napi bentfekvés után leukaemia diagnózissal belgyógyászati osztályra keiül. Az ottani észlelés alatt a beteg láztalan lett, közérzete javult, az atipusos sejtek eltűntek. Szájfekélye begyógyult. A betegséget monocvta reakciónak tartották. Újabb 10 nap múlva jelentkezik másodszor klinikánkon. Az íny a frontfogak körül mérsékelten, az őrlők körül erősen duzzadt, livid, a 6. fog körül a fog koronái részét is fedi, helyenként kifekélyesedett. A fehérvérsejtszám ekkor már 31 000, két hét múlva, praemortalisan 430 000.

Az esetben érdekes a lappangó kezdet, a szájképletre, közérzetre, temperaturára kiterjedő átmeneti javulás, ami az eredetileg helyes diagnózisunkat is egyidőre kérdésessé tette.

7. sz. eset : D. B.-né, 39 éves nő. Félév előtt dysenteria, emiatt 20 tbl Sulfaguanidint, majd hat napon át napi két g, összesen 12 g Threomycint kapott. A vérhas után közérzete sohasem volt egészen jó, szédülést, szívdobogást, hányingert érzett, bizonytalan végtagfájdalmai voltak. Felvétel előtt három héttel erős és hosszantartó mestruációs vérzés, két héttel előbb j. f. 4. extractiója, ezt követően makacs ínyvérzés, de nem az extractio helyén. Ezután láz, gyengeség, az ínyvérzés fokozódik. Felvételkor az alsó fogak mentén a gyulladásmentes ínyből vérszivárgás.

Ez az esetünk a kezdeti vérkép alapján inkább panmvelopathiának felelt meg, a kezdeti fehérvérsejtszám 400, a vörös vér sejtszám 2 000 000. Négy hetes észlelésünk alatt a fehérvérsejtszám 80 000-re emelkedett, az ínyvérzés a transfusiók után megszűnt, majd újból jelentkezett. A csontvelő kezdetben kifejezetten sejtszegény, promyelocytoid myeloblastok túlsúlyával.

Beteganyagunkat a kiváltó ok szempontjából áttekintve azt látjuk, hogy az esetek többségében a betegség kezdetét megelőzően sem más megbetegedés, sem kémiai ártalom nem volt kimutatható. Négy esetben gondolhatunk megelőző kiváltó tényezők szerepére. Az egyikben (14. sz. eset) a szájtünetek kezdetét, a közérzet romlását hat héttel előzte meg elhúzódó lázas influenzás megbetegedés, ezen idő alatt a beteg lázcsökkentő porokat szedett. Egy másik betegünknek (11. sz. eset) szájpanaszait megelőzőleg izületi panaszai, majd tonsilla körüli tályogja volt, emiatt három héten át Ültraseptylt szedett. Harmadik betegünknek (10. sz. eset) tabese volt, emiatt az utolsó két évben több kombinált antilueses kúrában részesült. Negyedik betegünk (7. sz. eset) félévvel a leukaemiás tünetek kifejlődése előtt dysenteria miatt Sulfaguanidint és Threomycint szedett. Éppen az az esetünk, melyben az észlelés kezdetén feltűnően alacsony, 400-as fehérvérsejtszámot találtunk.

Acut leukaemiás betegeink kezelésére az esetek többségében ismételten transfusiót adtunk. Ez főleg ott eredményezett átmeneti javulást, ahol a panaszok egyrésze a súlyos vérszegénységre volt visszavezethető. A transfusiók mellett rendszeresen adtunk nagy adagban penicillint és C vitamint. A szájfekélyeket többször naponta 2%-os H202-dal megtisztítjuk, a száj fekélyekre hámosító kenőcsöt (Carotamin) helyezünk, esetleg időnként 10%-os zinkchlorid oldattal ecseteljük. Ilyen esetben okvetlenül kerülendő erősebb hatású ad-