Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-01 / 2. szám

46 WALLNER EMIL DR.—SUGAR LÄSZLÖ DR. szemölcsök duzzzadtak, palatinalisan majdnem elérik a rágóélt. Felvételkor a fehér­vérsejtszám 96 000, egy hét múlva praemortalisan 320 000. Az eset igen gyors lefolyású volt. Bár az extrahált fog állítólag szuvas volt, a száj pontosabb megtekintésekor a kiterjedt ínyduzzanat felhívhatta volna a figyelmet arra, hogy a beteg fájdalmát nem egy carieses fog, hanem az állcsontban a csontvelő leukaemiás infiltrátiója okozza. 2. sz. eset : R. I. 23 éves férfi, három hét óta ínyduzzanat, ínyvérzés, gyenge­ség, láz. Az íny sötétvörös, livid, tetemesen duzzadt, főleg a frontfogak mentén (1. ábra). A duzzanat hurkaszerűen elemelhető, a tasakban apró, necroticus fekélyek, egy helyen nagyobb necrosis. A molárisok mentén az ínyduzzanat kisebbfokú. Fehérvérsejtszám : 35 000, terminálisán 52 000, a betegség lefolyása öt hét. 14. sz. eset: Sz. S.-né 58 éves nő. Felvétel előtt két hónappal influenzának tar­tott lázas betegség, amely lassan múlt el. Két hét óta gyengeség, rossz közérzet, egy hete a h. f. 4—7. híd mentén ínyduzzanat, láz, fájdalom. A hidat eltávolítják, a 4. fogat extrahálják. A fájdalom nem szűnik meg, három nap múlva erős utó­vérzés. Felvételkor a b. f. 6.-nak megfelelő helyen az íny duzzadt, livid, az áthaj­tásban necrosis. A fehérvérsejtszám 8400, 25%-ban atipusos, myeloblastgyanus sejtek. A csontvelőben myeloblastos metaplasia. A beteg két napi bentfekvés után leukaemia diagnózissal belgyógyászati osztályra keiül. Az ottani észlelés alatt a beteg láztalan lett, közérzete javult, az atipusos sejtek eltűntek. Szájfekélye begyógyult. A betegséget monocvta reakciónak tartották. Újabb 10 nap múlva jelentkezik másod­szor klinikánkon. Az íny a frontfogak körül mérsékelten, az őrlők körül erősen duzzadt, livid, a 6. fog körül a fog koronái részét is fedi, helyenként kifekélyesedett. A fehér­vérsejtszám ekkor már 31 000, két hét múlva, praemortalisan 430 000. Az esetben érdekes a lappangó kezdet, a szájképletre, közérzetre, temperaturára kiterjedő átmeneti javulás, ami az eredetileg helyes diagnózisunkat is egyidőre kér­désessé tette. 7. sz. eset : D. B.-né, 39 éves nő. Félév előtt dysenteria, emiatt 20 tbl Sulfa­­guanidint, majd hat napon át napi két g, összesen 12 g Threomycint kapott. A vér­has után közérzete sohasem volt egészen jó, szédülést, szívdobogást, hányingert érzett, bizonytalan végtagfájdalmai voltak. Felvétel előtt három héttel erős és hosszan­tartó mestruációs vérzés, két héttel előbb j. f. 4. extractiója, ezt követően makacs ínyvérzés, de nem az extractio helyén. Ezután láz, gyengeség, az ínyvérzés fokozódik. Felvételkor az alsó fogak mentén a gyulladásmentes ínyből vérszivárgás. Ez az esetünk a kezdeti vérkép alapján inkább panmvelopathiának felelt meg, a kezdeti fehérvérsejtszám 400, a vörös vér sejtszám 2 000 000. Négy hetes észlelésünk alatt a fehérvérsejtszám 80 000-re emelkedett, az ínyvérzés a transfusiók után meg­szűnt, majd újból jelentkezett. A csontvelő kezdetben kifejezetten sejtszegény, pro­­myelocytoid myeloblastok túlsúlyával. Beteganyagunkat a kiváltó ok szempontjából áttekintve azt látjuk, hogy az esetek többségében a betegség kezdetét megelőzően sem más megbetegedés, sem kémiai ártalom nem volt kimutatható. Négy esetben gondolhatunk meg­előző kiváltó tényezők szerepére. Az egyikben (14. sz. eset) a szájtünetek kezde­tét, a közérzet romlását hat héttel előzte meg elhúzódó lázas influenzás meg­betegedés, ezen idő alatt a beteg lázcsökkentő porokat szedett. Egy másik betegünknek (11. sz. eset) szájpanaszait megelőzőleg izületi panaszai, majd tonsilla körüli tályogja volt, emiatt három héten át Ültraseptylt szedett. Har­madik betegünknek (10. sz. eset) tabese volt, emiatt az utolsó két évben több kombinált antilueses kúrában részesült. Negyedik betegünk (7. sz. eset) fél­évvel a leukaemiás tünetek kifejlődése előtt dysenteria miatt Sulfaguanidint és Threomycint szedett. Éppen az az esetünk, melyben az észlelés kezdetén feltűnően alacsony, 400-as fehérvérsejtszámot találtunk. Acut leukaemiás betegeink kezelésére az esetek többségében ismételten transfusiót adtunk. Ez főleg ott eredményezett átmeneti javulást, ahol a pana­szok egyrésze a súlyos vérszegénységre volt visszavezethető. A transfusiók mellett rendszeresen adtunk nagy adagban penicillint és C vitamint. A száj­­fekélyeket többször naponta 2%-os H202-dal megtisztítjuk, a száj fekélyekre hámosító kenőcsöt (Carotamin) helyezünk, esetleg időnként 10%-os zinkchlorid oldattal ecseteljük. Ilyen esetben okvetlenül kerülendő erősebb hatású ad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom