Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-01 / 2. szám

42 WALLNER EMIL DR —SUGÁR LÁSZLÓ DR. kilenc esetben, ínyvérzés hét esetben mutatkozott. Négy esetben észleltünk másutt is vérzést, így egy esetben erős orrvérzést, két esetben bőralatti és nyál­kahártyavérzést, egy esetben erős menstruációs vérzést (1. táblázat). Az a.1.-ban az ínyfekélyre jellemző, hogy kezdetben kicsiny necrosis támad az interdentalis papilla csúcsán, olykor a torokban, a tonsillákon. Körülötte az íny livid, oedemás, míg másutt a nyálkahártya feltűnően halvány. Elhúzódó esetben a papillák helyén kráterszerű behúzódások keletkeznek, ezek alapján felszínes hámhiány, vagy könnyen vérző fekély van. A necrosis rohamosan ter­jed és hamarosan piszkos szürke, igen bűzős lepedőkkel borított, széteső feké­lyek veszik körül a fogakat. A fekélyesedés nemcsak az íny szélén, a fogak men­tén terjed, hanem az áthajlásra, a szájpadi és nyelv alatti nyálkahártyára is. A nyálkahártya szétesése folytán az elhalás a mélyebb szövetekre, csontra is kiterjed. A fekélyek körül gyulladásos reakció, hyperaemiás udvar nincs. A fekélyek többnyire nagyon fájdalmasak, Ha az ilyen betegen extractio tör­ténik, a seb nem gyógyul, hanem itt is széteső bűzös lepedőkkel borított fekély támad ; olykor az átellenes fogak mentén is. Jellemző, hogy kiterjedt elhalás mellett a száj más részén az íny aránylag ép maradhat. Az a. 1. másik jellegzetes tünete az ínyduzzanat. Ezt különösen a lassúbb lefolyású esetekben észleltük. Kezdetben csak az interdentalis papillák duz­zadnak meg ; főleg a frontfogak mentén, de az őrlőfogak tájékán is. A duzzanat igen nagymértékű is lehet, a fogak koronái részének felét, kétharmad részét, olykor az egész koronái felszínt is elfedheti. A folyamat súlyosbodásával az íny duzzanat is fokozódik. Különösen jellegzetesnek találtuk, hogy az esetek jelentékeny részében —már kezdetben is—a duzzanat erősebb a belső, palatinalis vagy lingualis felszínen, mint a buccalis oldalon. Ez különösen értékes elkülö­nítő tünet a banális gingivitis hyperplasticával szemben. Egyik esetünkben a frontfogak körül az ajaki felszínen talált mérsékelt ínyduzzanat mellett, palati­­nalisan az íny majdnem elérte a rágófelszínt., Az a. 1. harmadik jellemző tünete az ínyvérzés. A leukaemiás fekélyek könnyen véreznek, olykor csak érintésre bekövetkező vérzést, gyakrabban spontán szivárgó, vagy erős vérzést tapasztalunk. Vérzés indulhat meg nem­csak a fekélyekből, hanem a látszólag ép ínyből is. A vérzés következtében a fogakat sárgás-barna lepedék borítja. Az általános tünetek között a láz minden esetünkben megvolt, hol subfeb­­rilitas, hol septikus hőmenet alakjában. A korai diagnózis szempontjából érté­kesebbnek tartjuk az eseteink nagyrészében is észlelt gyengeséget, fáradtságot, subjektiv rossz közérzetet, sápadtságot,ami más szájbetegség esetén nem szokott ilyen mértékben mutatkozni. A beteg —- annak ellenére, hogy panaszai csak néhány naposak — már rátekintéskor is súlyos beteg benyomását kelti. Egyéb szervek részéről mérsékelt máj- és lépduzzanatot szoktak leírni. Ezt mi csak két esetünkben észleltük, generalizált nyirokcsomó duzzanattal együtt. Többi esetünkben csak a nyaki nyirokcsomóknak a súlyos száj fekélyekkel összefüggő megnagyobbodását találtuk. A leukaemia diagnózisát, a gyanútkeltő klinikai tünetek alapján, vérkép­vizsgálat segítségével lehet felállítani. A vérképben a fehérvérsejtszámnak és a qualitativ vérképnek van kórjelző jelentősége. Eseteink közül azonban csak hét mutatott már az észlelés kezdetén magas 20 000 feletti fehérvérsejtszámot. Három esetünkben a kezdeti fehérvérsejtszám magasabb ugyan (10 000— 20 000 között), de csak oly mértékben, amilyen leukocytosis banális szájgyul­ladások kapcsán is gyakran előfordul. További két esetünkben a kezdeti fehér­­vérsejtszám normális ; az egyikben 5400, (két hónap múlva, terminálisán is csak 7600), a másikban 8000, (hat hét múlva, terminálisán 430 000). Fennma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom