Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-01 / 2. szám

42

WALLNER EMIL DR —SUGÁR LÁSZLÓ DR.

kilenc esetben, ínyvérzés hét esetben mutatkozott. Négy esetben észleltünk másutt is vérzést, így egy esetben erős orrvérzést, két esetben bőralatti és nyálkahártyavérzést, egy esetben erős menstruációs vérzést (1. táblázat).

Az a.1.-ban az ínyfekélyre jellemző, hogy kezdetben kicsiny necrosis támad az interdentalis papilla csúcsán, olykor a torokban, a tonsillákon. Körülötte az íny livid, oedemás, míg másutt a nyálkahártya feltűnően halvány. Elhúzódó esetben a papillák helyén kráterszerű behúzódások keletkeznek, ezek alapján felszínes hámhiány, vagy könnyen vérző fekély van. A necrosis rohamosan terjed és hamarosan piszkos szürke, igen bűzős lepedőkkel borított, széteső fekélyek veszik körül a fogakat. A fekélyesedés nemcsak az íny szélén, a fogak mentén terjed, hanem az áthajlásra, a szájpadi és nyelv alatti nyálkahártyára is. A nyálkahártya szétesése folytán az elhalás a mélyebb szövetekre, csontra is kiterjed. A fekélyek körül gyulladásos reakció, hyperaemiás udvar nincs. A fekélyek többnyire nagyon fájdalmasak, Ha az ilyen betegen extractio történik, a seb nem gyógyul, hanem itt is széteső bűzös lepedőkkel borított fekély támad ; olykor az átellenes fogak mentén is. Jellemző, hogy kiterjedt elhalás mellett a száj más részén az íny aránylag ép maradhat.

Az a. 1. másik jellegzetes tünete az ínyduzzanat. Ezt különösen a lassúbb lefolyású esetekben észleltük. Kezdetben csak az interdentalis papillák duzzadnak meg ; főleg a frontfogak mentén, de az őrlőfogak tájékán is. A duzzanat igen nagymértékű is lehet, a fogak koronái részének felét, kétharmad részét, olykor az egész koronái felszínt is elfedheti. A folyamat súlyosbodásával az íny duzzanat is fokozódik. Különösen jellegzetesnek találtuk, hogy az esetek jelentékeny részében —már kezdetben is—a duzzanat erősebb a belső, palatinalis vagy lingualis felszínen, mint a buccalis oldalon. Ez különösen értékes elkülönítő tünet a banális gingivitis hyperplasticával szemben. Egyik esetünkben a frontfogak körül az ajaki felszínen talált mérsékelt ínyduzzanat mellett, palatinalisan az íny majdnem elérte a rágófelszínt.,

Az a. 1. harmadik jellemző tünete az ínyvérzés. A leukaemiás fekélyek könnyen véreznek, olykor csak érintésre bekövetkező vérzést, gyakrabban spontán szivárgó, vagy erős vérzést tapasztalunk. Vérzés indulhat meg nemcsak a fekélyekből, hanem a látszólag ép ínyből is. A vérzés következtében a fogakat sárgás-barna lepedék borítja.

Az általános tünetek között a láz minden esetünkben megvolt, hol subfebrilitas, hol septikus hőmenet alakjában. A korai diagnózis szempontjából értékesebbnek tartjuk az eseteink nagyrészében is észlelt gyengeséget, fáradtságot, subjektiv rossz közérzetet, sápadtságot,ami más szájbetegség esetén nem szokott ilyen mértékben mutatkozni. A beteg —- annak ellenére, hogy panaszai csak néhány naposak — már rátekintéskor is súlyos beteg benyomását kelti.

Egyéb szervek részéről mérsékelt máj- és lépduzzanatot szoktak leírni. Ezt mi csak két esetünkben észleltük, generalizált nyirokcsomó duzzanattal együtt. Többi esetünkben csak a nyaki nyirokcsomóknak a súlyos száj fekélyekkel összefüggő megnagyobbodását találtuk.

A leukaemia diagnózisát, a gyanútkeltő klinikai tünetek alapján, vérképvizsgálat segítségével lehet felállítani. A vérképben a fehérvérsejtszámnak és a qualitativ vérképnek van kórjelző jelentősége. Eseteink közül azonban csak hét mutatott már az észlelés kezdetén magas 20 000 feletti fehérvérsejtszámot. Három esetünkben a kezdeti fehérvérsejtszám magasabb ugyan (10 000— 20 000 között), de csak oly mértékben, amilyen leukocytosis banális szájgyulladások kapcsán is gyakran előfordul. További két esetünkben a kezdeti fehérvérsejtszám normális ; az egyikben 5400, (két hónap múlva, terminálisán is csak 7600), a másikban 8000, (hat hét múlva, terminálisán 430 000). Fennma-