Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
36 TOLNAI DÉNES DR. mas. Erre azonban bevált és egyéb vetületben láthatatlan sequesterek, apró apex maradványok és dislocált radixok helye pontosan megállapítható (2. ábra). A maximálisan hátratolt szabvány fogfilmet, vagy occlusal-filmet az összeharapott fogak rögzítik. A beteg fejét előrehajtja és az ép oldal felé fordítja. A cső conusa vagy direkt az angulusra, vagy pedig (a gl. submaxillaris nyálkő gyanújánál) a m. sternocleidomastoideus lat. széle és az angulus mandibulae által alkotott mélyedésbe kerül. A fősugár cca 45° szögben éri a filmet és átmegy az anguluson, a bölcsességfog alveolusán, illetve lágyrészfelvételnél a gl. submaxillaris hátsó végén. Csontfelvételnél hosszú expositio szükséges. A felvételen a mól. gyökerek és a fovea submaxillaris képe előrevetülnek. Előrevetül az esetleges nyálkőárnyék is, azonban a mandibula belső felszínétől mért távolsága pontosan megállapítható (2., 3. ábra). Ha azonban akár olyan fokú a száj zár, hogy intraorálisan lehetetlen a film bevezetése, akár tengely-, vagy irányeltérésre van gyanúnk, vagy nagyobb területet óhajtunk áttekinteni, extraorális felvételek válnak szükségessé. Az extraorális száj- és fogfelvételek beállítási technikájának ismertetésénél az ülő betegen, fogászati rtg.készülékkel készült felvételeket tartom szem előtt, mivel a száj rtg.-felvételi technikája egyre inkább elválik a „nagy röntgen“ másirányú, jobban standardizálható felvételi eljárásaitól és mindinkább a rtg.-diagnosticában képzett fogorvos-szakorvos munkaterületévé válik. 5. ábra. A fősugár iránya A : klasszikus és В : módo- /-^z angulus tajeka aszabsított extraoralis felvételnél, hátulról tekintve. ványos intraoralis fogfilmre 4. ábra. A fősugár iránya : A: klasszikus és B: módosított extraoralis felvételnél elölről tekintve. B4