Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
SYPHILIS, PEMPHIGUS 299 egyidejű nyálkahártyatünetek és az összes esetek közül 33-ban, 19%-ban kezdődött a betegség a nyálkahártyákon. Ezek az alacsonyabb százalékos számok is mutatják a nyálkahártyák tekintélyes részvételét e betegségben. Leggyakoribbak voltak a szájtünetek elsősorban a buccán és a nyelven, elég gyakran a kemény- és lágyszájpadon, valamint a gingiván. Általában az volt tapasztalható, hogy a nyálkahártyák több helyen betegedtek meg egyszerre, így pl. együtt voltak láthatók tünetek a szájban és conjunctiván, garatban és conjunctiván, de más változatokban is. Figyelemreméltó adat, hogy egy esetben a szájtünetek protézis behelyezése után keletkeztek, egy esetben myelitis transversa társult a pemphigushoz, egy további esetben pedig a sectióra került beteg fivére ugyancsak pemphigusban halt el. A spinalis ganglionokban talált leletek alapján vetődött fel annak a gondolata, hogy száj tünetek esetén a Gasser-dúcnak is hasonló jelentősége lehet. Ennek a feltevésnek alapján kerültek vizsgálatra 11 esetben a Gasser-dúcok. A kórszövettani vizsgálatok itt ugyanazt mutatták, mint a spinalis ganglionokban. Az elváltozások részben gyulladásos jellegűek voltak ; főleg idült gyulladás jeleit lehetett megfigyelni lymphocytás és plasmasejtesbeszűrődéssel, mely diffúzé az interstitiumban, az erek, vagy a dúcsejtek körül volt látható. Ez maga nem volt jellegzetes, mivel más betegségekben is megtalálható. Jellegzetesek és minden esetben meg voltak azonban találhatók : a ganglionsejtekben nagy, többszörös vacuolák, a tok hydropsa, a tokon belül keletkező tömlő következtében a dúcsejt összelapulása, a dúcsejt elfolyósodása. az amphicyták felszaporodása, neuronophagia, a dúcsejtek zsugorodása, majd teljes eltűnése, helyükön amphicyta-sejthalmazok, a tok megvastagodása. Az amphicyták és toksejtek burjánzása végeredményben oly sejthalmazokhoz vezetett, melyek a ducsejtek pusztulásának helyeit jelezték. Sokszor számtalan ilyen sejthalmaz látszott annak jeléül, hogy milyen nagy számban mentek tönkre a ducsejtek. Helyenkint megfigyelhető volt, hogy a Gasser-dúc dúcsejtekben elszegényedett. Ezek alapján megállapítható volt, hogy a Gasser-dúcokban analog jelenségek fordultak elő szájtünetek esetén, mint amilyenek pemphigus-esetekben a spinalis ganglionokban voltak találhatók. Ügy tapasztaltuk, hogy az utóbbi években a pemphigus-betegek száma megszaporodott. Ezért bekértük a többi szakklinikák és a Szt. István kórház bőrosztályának adatait. Ezek az adatok országosnak tekinthetők, mivel vidéki osztályokon pemphigus-betegek alig kerülnek kezelésbe. Az adatok ezt a megfigyelést megerősítették. 1949-ben 41, 1950-ben 66, 1952-ben pedig 83 beteg részesült kezelésben ezen intézményekben. Az emelkedés tehát legkifejezettebb 1951-ben volt, ami összeseett a poliomyelitis betegek számának emelkedésével. Erre vonatkozóan meg kell említeni azt, hogy Baló és Liszkay legutóbb 7 esetben a fentebb leírt ganglionbeli elváltozásokhoz hasonlókat találtak poliomyelitisben elhalt betegek ganglionjaiban. Ez az analógia figyelemreméltó a vizsgálatok további iránya szempontjából. E vizsgálati eredmények alapján kezdtük meg a paravertebralis Röntgenbesugárzásokat. Ezeket a legutóbbi közléséig Thoroczkay 100 esetben végezte el. Azóta az ilyképen kezelt betegek száma még szaporodott. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a kezelés sok esetben segített. Általában a besugárzások után 5—6 nappal fellobbanások keletkeztek, melyek néhány nap alatt megnyugodtak. Az esetek egyrészében kizárólagosan ezzel a kezeléssel tünetmentességet lehetett elérni. Voltak oly betegeink, kiknél csupán a megfelelő segmentum ganglionjainak a besugárzására következtt be a tünetmentesség. Különösen szembetűnő volt ez lokalizált pemphigus-esetek-
