Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9. szám
272 SZÜLE LÁSZLÖ DR. abból a régóta ismert megállapításából, hogy a tompa erőbehatások gyakrabban érik a kiálló testrészeket. Adataim kisebb esetszám mellett is bizonyítják a protruziós felső metszők sérülési hajlamát és az említett két osztály relatív védettségét. Különben az általam fogszabályozási szempontból megszűrt több, mint 5000 helybeli iskolásgyermek fogsérülés szempontjából hasonló ritkább előfordulást mutatott, mint Kramer és Ellis idézett (3) adatai. A kiváló tankönyvek egész sora (4) bőven foglalkozik a szájlégző-elváltozás egyéb hátrányaival és ártalmaival, mint a rágóképesség csökkenése, a hipofízis működés zavara, a szájlégzésnek a vérkeringésre való visszahatása, ezekkel kapcsolatos munkaképesség-csökkenés, hűléses megbetegedésekre való hajlam, kozmetikus hátrány, esetleg madárarc, száraz száj, fokozott szuvasodási hajlam, por- és savártalom, esetleg beszédhiba. De nem említik, hogy az esetek kb. negyedében a felső metszők sérülése fordul elő, vagyis, hogy ezek sérülésre kimondottan hajlamosak ; s hogy más esetben viszonylagos védettségről beszélhetünk. A fogsérülések akár orvosi, akár igazságügyi elbírálásánál talán érdemes fentiekre is kiterjeszkedni. A fogsérüléseknek különös fajtája, mikor a retineált fog a környezetében levő foggyökérre mechanikai hatást gyakorol. Példa rá esetem, melynél a retineált és növekedésben levő bölcsességfog koronájával a bal felső második nagyőrlő disztobukkális gyökerére állandó nyomást gyakorolt, minek folytán az nagyrészben abszorbeálódott (3. ábra). Nem számítanak fogsérülésnek ellenben a tejfogak gyökerének felszívódását előidéző biológiai jelenségek. Az elhalt fogak sérülései külön csoportba tartoznak. Ismeretes, hogy már pusztán a rágónyomás hatására is létrejöhetnek. A fogak mechanikai hatásra keletkezett sérüléseit fentiek alapján a következő, kóroktanilag élesen elkülönülő csoportba lehet osztani : 1. a tejmetsző, esetleg vele együtt a maradó fogcsíra sérülése; 2. a szabályos; 3. a szabálytalan fogazat sérülése; 4. a retineált fog kóros mechanikai hatása a szomszéd fog gyökerére ; 5. az elhalt fog vagy a különösen csap által vagy granuloma internum miatt meggyengült gyökér sérülése. „A fogak baleseti sérülései gyermekkorban“ tárgykört nemrég Balogh prof. igen alaposan megvizsgálta (4 f.). Ellis nyomán módosította a fogsérülések beosztását is. A sérülés anatómiai helyének megfelelően 12 pontban sorolja fel a sérülés nemeit : a zománcéi letörésétől kezdve a korona és a gyökér különböző típusos törését, a fog luxálódásának főbb típusait s végül a fog kiütését látjuk felsorolva. A sérüléseknek ez a csoportosítása kórbonctani alapokon történt és a kitűzött tárgykörnek megfelelően, elsősorban a gyermekkori baleseti fogsérülésekre vonatkozik. Mellékelten kapjuk a gyógyításra vonatkozó utasításokat is. Az Ellis—Balogh-féle beosztás és az én fenti csoportosításom — véleményem szerint — jól egészíti ki egymást. Utóbbi magában foglalja a felnőttkori fogsérülési típusokat is. Alapja nem annyira a kórbonctan, hanem a kóroktan. Éppen ezért soroltam külön pontba a szabálytalan fogazat sérülését. Vizsgálataim alapján ugyanis meggyőződésem, hogy a fogazat szabálytalanságának a sérülések létrejöttére — egyszer pozitív, másszor negatív irányban — döntő hatása van. Irodalom 1. Varga István: F. Sz. 1949. 1. sz. — 2. Bruszt Pál: Körlevél, 1953 márc. 5. oldal. — 3. Balogh Károly prof.: Gyermekfogászat : 176—180 old. — 4. a) E. H. Angle: Okklusionsanomalien der Zähne, 1913.; b) Salamon Henrik prof.: Fogszabályozástan,
