Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
24 POLGÁR GYULA DR. ÉS FALUDI JENŐ DR. nyomán a periapikális csontritkult terület röntgen-értékelésében bizonyos revizió látszik szükségesnek. E megfigyelések és kutatások ugyanis igazolni látszanak, hogy nem teljes reossifikáció mellett található residuális röntgenárnyék a csúcs felett nem tekintendő többé a hiányos gyógyulás bizonyítékának. 3. A kezdeti és ellenőrzőképen egyaránt látható granulómahatár hiánya esetén a megkisebbedett granulóma képe csak akkor tekinthető gyógyuló folyamatnak, ha több irányból készített felvétellel kétséget kizáróan megállapíthattuk a csontritkult terület beszűkülését és kizártuk a topográfiai viszonyok vetületi eltérését, valamint eltérő expozíciós felvételek által előidézett röntgen-hibaforrások lehetőségét. 4. Gyógyulónak tekinthetjük a folyamatot akkor is, ha a csontritkult terület úgy a kezdeti, mint az ellenőrzőképen jól látható és felismerhető támponthoz viszonyítva megkisebbedett. Támpontnak használható a gyökér területén látható valamilyen egyenetlenség, vagy a gyökér közvetlen közelében található valamilyen különleges jól felismerhető alakzatú csontlécecske. Ily támpont csakis akkor használható fel teljes értékűnek, ha a gyökér közvetlen közelében látható és nincs kitéve a röntgen vetületi hibaforrásának. 5. A későbbi ellenőrző képeken gyakran észlelhető a túltömés leszakadása. Ez vitális szöveti erőknek, mégpedig aránylag nagy erőbehatásoknak tulajdonítandó. Ezt bizonyítani látszik az éles szakadási felület, mely pontosan a nagy ellenállású gyökércsúcs felett van. Ilyen éles szakadási felületet csakis a sejtek építőtevékenysége hozhat létre. Ezért is a gyógyulási tendencia bizonyítékának kell tekinteni. Az ellenőrző felvételeket a fenti irányelvek szerint értékeltük ki. A gyógyulás megítélésekor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az újraképződött csont árnyékintenzitása kisebb, mint a régi csonté. Ez az új csont csökkentebb mésztartalmúnak tulajdonítandó és az árnyékintenzitásbeli különbség tapasztalataink szerint gyakran évekig fennállhat. Az ismertetett röntgenvizsgálati tapasztalatokból a gyökértömés anyagára nézve is bizonyos következtetéseket kell levonni. Polgár a cement - guttapercha tömést úgy magángyakorlatban, mint több éven át mint egy diathermiás rendelés vezetője mindig fölébe helyezte a choloroform-guttapercha tömésnek. Az ellenőrző vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a cement nemcsak a gyökércsúcs fölötti területből szívódik fel, hanem sok esetben a feltágított, esetleg már eredetileg tág foramen apicalen át a gyökércsatornából is. Lőrinczyvel azon az állásponton vagyunk, hogy fokozat] különbséget kell 1 enni a tömőanyag klinikai tünetmentessége és szövetbarát jellege között. A guttaperchát a szövetek tökéletesen tolerálják, mert izgalmi tüneteket nem okoz még nagy túltömés esetében sem. Ugyanakkor azonban nem tekinthető 100%-osan szövetbarátnak, mert a túltömött guttapercha körül gyakran visszamaradó sávszerű nem éles árnyék a guttapercha minimális szövetizgató hatásának tulajdonítható. Ebből azt a következtetést kellett levonnunk, hogy minden olyan anyag, melyet a sejtek nem tudnak rezorbeálni és így véglegesen elfekszenek a szövetek között, nem tekinthetők teljes mértékben szövetbarátnak. Azonban a guttaperchának éppen minimálisan szövetizgató tulajdonsága, indokolja a periapikális-tér röntgen-bírálatának bizonyos revízióját. A 100%-os szövetbarátság kritériuma a felszívódás ténye. Mivel azonban olyan ideális tömőanyaggal nem rendelkezünk egyelőre, mely a gyökércsatornát a csúcsi részben mechanikusan hosszú éveken át megbízhatóan, zsugorodásmentesen kitölti, obturálja, viszont ugyanakkor a periapikális tér
