Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
LAPSZEMLE 221 Bármilyen eredetű is a megbetegedés, az első és legfontosabb az ún. bázistherápia, amely a szájhygiene és a rágóképesség helyreállításából adódik. A beteget meg kell tanítani a szájápolásra és a fogkefe használatára. A szimptomás jelenségek javulnak az általános állapottal, de a lokális kezelésre is nagy figyelmet kell fordítani. Pl. vitaminhiány okozta megbetegedéseknél lokálisan is alkalmas vitamint. 2. A genuin megbetegedésekhez sorolja a gingivitiszek és stomatitiszek akut és krónikus formáit, hámhiányokat, sőt a praecancerosus állapotokat is. Gingivitiszeknél használja a tannosánt glycerinnel elkeverve és 8 %-os. chlórzinket. Ennél erősebb edzőszert nem használ. Ohemotherapeutikumok közül használja az indanthren és sülfonamid csoportot oldatban, vagy kenőcsben és peroralisan, nagy adagban. Antibiotikumok közül friss esetekben használja a penicillint lokálisan és nagy adagokban parenterálisan. Aureomycint lokálisan és perorálisan, szintén nagy adagban. Óvatosságra int, mert az érzékenység még nagyobb, mint penicilinnél. Használja a terramycint és isomycint is. Therápiás célokra használja a vitaminokat is. А-vitamint krónikus gingivitisnél, ha a beteg fogkőképződésre hajlamos. В-vitamint stomatitisnél, glossitisnél, rhagadoknál. E-vitamint a periodontium megbetegedéseinél, oedémánál. К-vitamint gingivavérzésnél. A vitaminok alkalmazásánál azok pharmakodynamikus hatására számit. Bármilyen therápiát alkalmazunk, az általános állapotra kell tekintettel lenni és óvakodni kell minden olyan beavatkozástól, amely annak árthatna. Sugár Paula dr. Me. Ewen, R. A.: Accelerated handpiece speeds in restorative dentistry.) Gyorsított kézi darabok alkalmazása a konzerváló fogászatban (N. Y. St. Dent. J. 20 : 250. (1954). Atlanta-ban a Fogászati Főiskolán olyan egyenes darabokat próbáltak ki fogak csiszolására, amelyeknek forgásszáma 12 000—30 000 volt. 306 hallgató próbálta ki ezeket anélkül, hogy ez az eljárás egyetlen esetben is nehézségeket okozott volna. A forgási gyorsaság emelését azáltal érték el, hogy a szokásos motorok ellenállását csökkentették, és a zsinórmeghajtás áttételét növelték. Mivel az egyenes és könyök darabok kopása, elhasználódása jelentékenyebb, csak a legjobb gyártmányok alkalmazhatók. Minél nagyobb a forgásszám, annál kisebbnek kell lenni a nyomásnak. 20 000 fordulatnál a nyomás 30 gr-nál nem szabad nagyobb legyén. Csekély nyomásnál a csiszoló korongok nem szorulnak meg. További előnyök : csökken a vibratio, amely a páciensnek annyira kellemetlen. A paciens és az orvos a nyomás nélküli preparátiónál kevésbé fárad ki. A vízsugárral hűtött kövekkel a csiszolás sokkal kevesebb ideig tart. A korongok és kövek elhasználódása kisebb, mivel a nyomás kisebb. Muzslay József dr. Jeadicke: Über Grundsätze der Herdtherapie. (A gócterápia alapvető tételeiről.) D. Z.Z. 1954. Heft 14. A szerző a góckérdést a Selye-féle adaptációs kórkép kórtani jelenségeinek szemszögéből vizsgálja és értékeli. Leszögezi, hogy az rtg.-negatív nem élő fogak is gócként foghatók fel, még a rezekciót sem tartja kielégítően radikális beavatkozásnak. Felhívja a figyelmet arra, hogy az aspecifikus reakció az egész szervezetre kiterjed az „alkalmazkodás“ helyes irányba terelése általános —• tehát nemcsak oralis szanálás — szükséges. Ennek elérésére a következőket tartja fontosnak : Az aspecifikus jellegű megbetegedések therápiás beavatkozásait szerző nagy részletességgel tárgyalva rátér az általános szanálást célzó eljárásokra : 1. részletekbe menő funkcionális klinikai és pszichikai anamnézis felvétele, 2. klinikai tökéletes diagnosztika, 3. stationär megfigyelés a mindennapi viziteknél, különös tekintettel a középnagy aspecifikus ingerekre kapott reakciókra, 4. diagnózis ex juvantibus, így pl. mellékvesekéreg-extractum nyújtást követő javulás közvetlenül adaptációs megbetegedésre utal, 5. test-metodusok, csak a legnagyobb elővigyázatosság mellett alkalmazandók. Az általános szanálás természetesen felöleli latens gyulladások kigyógyítását szervezetszelte, gyomor-béltraktus és flóra, epeutak, hasnyálmirigy, urogenitalis apparátus, érrendszer, légutak, köztakaró jelenségeiknek figyelembevételével. A szanálást nem teszi kérdésessé a szerző azon tapasztalata sem, hogy 3000 beteg 90%-ánál tömegesen devitalizált fogazat mellett sem volt gócos megbetegedés. A szanálás során 5 esetben (sajnos nem ismeretes a secunder-betegség és annak nem stomatológiai ellátása, sem a fogászati beavatkozás idején a beteg állapotának súlyossága) igen súlyos rosszabbodás követte a műtétet, amely tehát mindig a leggondosabb előkészítést és körültekintést teszi szükségessé. Epstein Klára dr.
