Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-06-01 / 6. szám

KÉRDÉS — FELELET 187 A többi 27 beteg jól használta protézisét. M. nőbeteg elmondja, hogy eddig 6 protézise volt, amelyek nem feküdtek szilárdan, ezért azokat nem is tudta viselni. A fogak okklúziós felszínének kialakítása után a bal felső szemfog metszőélén félholdalakú kivágás volt látható. Szemmellátható volt, hogy ennek a kivágásnak a szokásos eljárással készített protéziseken való hiánya volt az oka annak, hogy a protézisek rágás közben elmozdultak. A betegek egész sora számolt be arról, hogy a szokásos módszerrel készí­tett protézis nem ült szilárdan és hogy a rágás aktusa közven kialakított protézis jól működik. 8 betegnél az elvégzett próbák segítségével a következő rágóképességet lehetett megállapítani: 1 betegnél 49%-os a rágóképesség a protézis 5 hónapos viselése után, 3 betegnél 60—62%-os, 5—8 hónap múlva, 1 betegnél 68%-os, 6 hónap múlva, 1 betegnél 85%-os, 10 hónap múlva. Gelman rágási próbáját módosítva, mi mandula helyett száraz barack magot alkalmaztunk. Figyelembevéve azt, hogy teljes protézist viselőknél a szájüreg befogadóképessége csökkent és 5 g barackmag szétrágása nehéz, mi 0. D. Kumejazlca ajánlatára ezt a dózist 3 g-ra csökkentettük, amelyet 1 perc alatt kell megrágni. Habár a rágási próba eredményei nem azonosak a rendes ételek (kenyér, hús, zöldségfélék stb.) megrágásával nyert eredményekkel, mégis mivel az összes megvizsgált egyforma kísérleti feltételek közé volt beállítva, a proté­zisek funkcionális rágóképességéről összehasonlítható értékeket kaptunk. Fordította : Sárkány Tibor dr. „KÉRDÉS — FELELET“ A mindennapos gyakorlat problémái Rovatvezető : Sztrilich Pál dr. 229. Hibamentes receptírás technikája A gyors munka hevében a receptírás terén nem egyszer kisebb-nagyobb laza­ságokat követünk el. Ezek sok kellemet­lenséget okozhatnak a betegnek, az elké­szítő gyógyszerésznek, de magunknak is. A receptírás technikai hibáit elkerüljük, ha állandóan szemelőtt tartjuk az alábbi kívánalmakat : 1. A receptet olvashatóan kell írni, ne állítsuk gyógyszerész szaktársunkat meg­oldhatatlan feladatok elé. 2. A vényeken szereplő gyógyszereket csak a megengedhető módon szabad rövi­díteni. Inkább mi írjunk többet néhány betűvel, mint a paciens órákat veszítsen a kétséges recept megismétlésével. A For­mulae Normales-ben, melyet minden or­vos díjmentesen kézhez kapott, megtalál­juk a megengedhető rövidítéseket. 3. A recepten szereplő mennyiségeket betűvel (latinul) kell írni, mert csak szám­mal felírtakat nem egyszer átjavítják. 4. A vényeket tintával, vagy tintaceru­zával kell írnunk. Az állami betegellátás­ban a vényeket másolattal kell elkészí­teni, amire legalkalmasabb a jól író tinta­ceruza. 5. A beteg nevét (életkorát), lakását, munkáltatóját pontosan és olvashatóan írjuk fel. 6. Dátum, pecsét és aláírás adja meg a vény hivatalos okiratjellegét. 7. A pecsétet olyan helyre üssük, ahol nem födi el a recept szövegét. 8. Ne írjunk nagyobb adagot, mint ami valószínűleg szükséges. Az elfekvő feles­leges gyógyszerek károsítják államunkat s gyakran könnyelmű felhasználásra vezet­nek. 9. Hívjuk fel a páciens figyelmét, hogy a vényt gyűretlen és tiszta állapotban to­vábbítsa gyógyszerész kollegánknak, mert a gyenge papíron a ceruzás írás könnyen olvashatatlanná válik. 10. Akár magunk írtuk a receptet, akár másnak diktáltuk, aláírás előtt olvassuk el figyelmesen, nem került-e bele valami­lyen hiba. 11. A különleges gyógyszerekre vonat­kozó előírásokat tartsuk meg pontosan (pl. penicillin, kábítószer). 12. A használati utasítást ne felejtsük el a receptre ráírni. 13. A cseppszámokat az eddigi szokás­nak megfelelően mindig római számmal kell feltüntetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom