Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
OSTITIS DEFORMANS 179 A csontok megvastagodnak és deformálódnak. A betegség lényege, hogy a csontban állandó szerkezeti változás van folyamatban, ez az oka a jellemző' röntgen-rajzolatnak is. — A régi csont leépül és új, csökkent értékű csont keletkezik. Ez az új csont olyan puha lehet, hogy késsel vágható. Ilyenkor az alsó' végtagok nem képesek elviselni a test súlyát és elhajlanak. A csont csökkent - értékűsége folytán a spontán vagy egészen kis traumás behatásra keletkező fracturák nem ritkák. Később a csont ismét keményebbé válhatik. A betegség sokszor semmi panaszt nem okoz. Egyes esetekben rheumásfájdalmakra emlékeztető fájdalmak kísérhetik, máskor a csontok növekedésekövetkeztében, a localisatiótól függő nyomásos tünetek keletkeznek. Elsősorban a csöves csontokat (tibia, femur) támadja meg. Ritkább a felső végtagok, medencecsontok és még ritkább a koponyacsontok megbetegedése. Amikor a koponyacsontokon is elváltozást okoz, gyakran a fogorvosaz első, aki a betegséget felfedezi. Az egész csontrendszert nem szokta megtámadni. Kezdetben csupán egy csontra localisálódik, később több csontra terjed ki. Igen ritka a monostoticus о. d. P. A betegség lefolyása általában igen lassú szokott lenni. Elhaladásában néha gyors, máskor azonban évekre terjedő megállapodások figyelhetők meg. Esetünkben a rtg.-felvétel és a laboratóriumi leletek amellett szólnak, hogy a folyamat jelenleg egy megállapodott periódusba került. Röntgen-felvétel az esetünkben ismertetett jellemző elváltozást mutathat már akkor, amikor a klinikai tünetek még nincsenek kifejlődve. A vérben és vizeletben a Ca és a P a normálistól alig mutat eltérést. A vér alkaliphosphatase-aktivitás néha igen fokozott (30—130 В. E.), máskor (a megállapodott folyamatoknál) nem emelkedett. Szövettanilag a csontban resorptio és alacsonyabb típusú csontképződés látható. A régi és az új csont a váltakozó fel- és leépítés eredményeképpen különös — mozaikszerű — rajzolatot ad a metszeten. Finkelstein (4) egy 20 éve fennálló eset szövettani vizsgálata kapcsán nagyrészt normális csontvelőről, a csontgerendák structurális elrendeződéséről, illetve a folyamat gyógyulásáról számol he. Esetében a maxilián már feltűnő sclerotisáltság látható. A fogakon egyes szerzők semmi elváltozást nem találtak [Leist (11),. Fish (3)]. Mások az o. d. P.-ra nem jellemző és azzal összefüggésbe nem hozott fokozott secundär dentin-termelést és ennek eredményeként a pulpa visszahúzódását látták. A cementen helyenként resorptio, helyenként hypercementosis fordult elő. Ez a folyamat hasonló ahhoz, ami a csontban látható. [Eernier és A&h (2), Thoma (21), Mead (12), Rushton (17).] Bemutatott esetünk fogának szövettani feldolgozása alapján bizonyíthatónak látszik, hogy az o. d. P.-folyamat a fogra is ráterjed és főképpen a csonthoz hasonló cementállományt kezdi ki, ill. pusztítja el. A másodlagos dentinképződés, de a denticulusok képződése is a pulpa izgalmi reakciójának foghatók fel. Az o. d. P.-nak speciális kezelése nincsen. Kezdetben, míg a csont puha : magas Ca- és P-tartalmú diéta, valamint D-vitamin adható. Komoly eredmény azonban nem várható. Palliativ műtét végzése néha indokolt (pl. protézis készítés miatt). Leírt esetünkben az elváltozás, a megfigyelés 4 éve alatt jelentős előhaladást tett, de még mindig nem terjedt ki a mandibula egészére és. a test egyéb, csontjaira. Az alsó állcsont már nem puha, hanem kemény..
