Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-04-01 / 4. szám
112 FRANKL ZOLTÁN DR. ÉS VÁGÓ GABRIELLA DR. tályog kiürülése a sipolynyílásokon ál annyira kielégítőnek látszik, hogy külön műtéti feltárástól eltekintünk. További kezelés : anyatej, pyramidon kúp, 2 X 200 000 E ; majd 100 000 E. kristályos penicillin napjában, 2 x 0,15 ctg streptomycin 8 napon át, egy ízben transzfúzió, majd Ringer-dextrose feltöltések 0 -(- D-vitaminnal. IX. 24. Az álltájék gyulladása visszafejlődőben, az állkapocs-körüli szövetek beszűrődése, vizenyője csökkent. A sipoly nyílások on váladék már nem ürül. A bal arcfélen viszont az arc közepén, a m. masseter előtti területen nagy diónyi, fluktuáló tályog alakult ki. Baloldali szemhéjak, főleg az alsó, vizenyősek. A tályog a m. buccinator fölött helyezkedik el, a bőr alatt felületesen jól tapintható. Terápia : Inj. érzéstelenítésben a n. facialissal párhuzamos metszésből a bőr felől feltárjuk a tályogot. Sok szürke vörbenyes gennv ürül. Penicillines csík, párakötés. IX. 25. Szemhéjak vizenyője csökkent. A csíkot cserélve feltűnően sok, nvúlós szürkéssárga, szagtalan genny ürül, sárga szövetcafatok kíséretében. IX. 26. Váladék nincs. Általános állapota, étvágya javult. X. 5. Sebüreg szépen telődik, láztalan. Hazaengedjük (1. ábra). Az ismételt rtg.-felvételeken kóros elváltozás nem mutatható ki. A leírt megbetegedés a bal állkapocsfél csontvelőlobja, amely az álion levő furunkulusból indult ki. A kórkép a lymphogl. buccinatoria elgennyedése következtében létrejött nyirokmirígy tályoggal szövődött. Utóbbi folyamat a mirigy környékén lévő zsírszövetre is ráterjedt. Az állcsontok csontvelőlobja ebben a korban rendkívül ritka. Ha előfordul is pl. exanthemás betegségek kapcsán, akkor is rendszerint a felső állcsontot betegíti meg. A csontvelőlob jelenlegi lokalizációját kizárólag a helyi bonctani viszonyok magyarázzák. A magyar irodalomban Fodor mutatott rá ennek a kérdésnek a jelent őségére, sőt meg is ismételte Hoenig ezirányú szövettani vizsgálatait. Kiderült ugyanis, hogy az állnak, főleg pedig az állcsúcsnak megfelelőleg a bőrt a csonttal, csonthártyával összekötő kötőszöveti kötegek a bőrtől a csontra merőlegesen haladnak. Ez magyarázza az álltájéknak a csonthoz való erősebb Tögzítettségét, míg az állkapocs egyéb területén, ahol a kötőszövetes kötegek a bőr felszínével párhuzamosan futnak, a bőr a csont fölött könnyen elmozgatható. A szöveti képben ezek, a bőr alatti kötőszövetben, majd az izomzat állományában haladó kötőszöveti sövények jól kivehetők. A nyirokerek pedig ezeknek a kötőszöveti sövényeknek megfelelően haladnak. így kerül az álltáji furunkulusból kiinduló fertőzés közvetlenül a csonthártyára, majd a csonthártyától a csontba haladó kötőszöveti rostok mentén a csont szövetébe. Az alsó állcsont, álli részén Bunte és Morál tól leírt foramenek éppen ezeknek, a csonthártyából a csontba terjedő kötőszöveti kötegeknek a befogadására szolgálnak. Fodor négy felnőtt esetéből az elsőben mindkét állkapocsfélre kiterjedő diffus osteomyelitis volt, míg a másodiknál körülirt területre szorítkozott a gyulladás. Harmadik és negyedik esetében pedig a betegek még a subperiostalis abscessus állapotában kerültek kezelésbe. 1. ábra
