Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
A CARIESINDEXEK ÉRTÉKELÉSE 83 fogak számához viszonyítja. Ezzel szemben helyesen figyel fel arra, hogy az in vivo keletkezett hiányok carieses eredete a fossilis leleteken sem fogadható el fenntartás nélkül teljes számban. így ő a feltehető minimális és maximális értékek megadására törekszik. Befejezésül még néhány — az indexekkel kapcsolatban forgalomban lévő — kifejezés értelmezését próbáljuk megadni. A legegyszerűbb és mindennapos statisztikai adat a beteg fogú személyek %-száma. Pl. 100-ból 70 személynél található akár csak 1 M, D vagy F fog, akkor 70 a beteg személyek %-száma. Ezt nevezzük caries-frekvenciának. Ha pedig a 100 személy DMF fogainak összes száma ■— tegyük fel —• 280,. akkor azt mondjuk, hogy a „DMF-index“ 100 személyre 280 (azaz 1 főre 2,8). A fogak persze a személyekre nem százalékolhatók, de van arra más mód. Ha pl. a 100 személy olyan korcsoportból való, hogy összfogszáma — tegyük fel — 2800 fogat képvisel, akkor ehhez már százalékolható a DMF fogak száma. Azaz példánkban a beteg fogak 10%-ot tesznek ki. Ezt nevezzük általában caries-intenzitásnak. A DMF szám fejátlaga és a DMF fogak %-száma tehát lényegében ugyanazt fejezi ki. E két fogalom ilyen értelmezése a szerzők körében nem egészen egyöntetű. Vannak, akik az elsőt az utóbbi megjelölésére alkalmazzák. Véleményünk szerint a fenti értelmezés a helyesebb és talán elterjedtebb is. Az intenzitás a terjedés gyorsaságát és szaporaságát is jelentheti, ami a fenti meghatározással többé-kevésbbé kongruens. A caries-diszpoziciónak az indexekkel való vonatkozása viszont más. A fenti két fogalom adott csoportra (vagy egyénre) adott időpontban egy bizonyos helyzetképet ad. A kapott helyzetképek összevetésére már most kétféle lehetőség van. Egyugyanazon időben hasonlítunk össze több homológ csoportot, avagy egyugyanazon csoport helyzetképeit időbeli egymásutánban. Az első esetben — tehát azonos korcsoportoknál a — kapott különböző indexszámok kifejezői lehetnek a csoportok közötti diszpozíció, illetve resistencia-különbségnek (ceteris paribus, aminek részletezése messzire vezetne). A második esetben az ugyanazon csoportnál éveken keresztül történő időszakos ellenőrzés a diszpozíció hullámzásának lehet a kifejezője. Minthogy éveken keresztül ugyanazon csoport időszakos átvizsgálása körülményes, ennek olyan értelmű módosításával szoktunk találkozni, hogy egymásutáni korcsoportokat egyszerre vizsgálva vetjük össze e csoportok index-értékeit (1. a bajai általános iskolás tanulók grafikonjait Adler, Bruszt és Hradecky közleményében). Ez a módosítás természetesen nem ad az előbbivel azonos módon értékesít" hető eredményt, de talán éppen ezért figyelemreméltó. A hivatkozott grafikonok között ugyanis találunk olyan eredményeket is (7—14 éves fiúk), ahol pl. a DMF-index a 10 éves korcsoportban magasabb, mint a 11—12 évesek csoportjában. Nyilvánvaló ebből, hogy a 11—12 évesek szerencsésebben vészelték át a korábbi éveket, mint utódaik, mert ilyen „javulás“ ugyanazon csoport fejlődése folyamán nem fordulhat elő. A zürichi indexnél elvben még előfordulhat, az.index bizonyos mérvű csökkenése, a DMF-index azonban legfeljebb stacionér lehet ideig-óráig. A diszpozíció hullámzásával tehát olyan index-grafikon lenne analóg, mely egyugyanazon csoport vagy csoportok caries-indexének időbeli fejlődésmenetét mutatja. Az elmondottak egyik könnyen levonható következménye az, hogy a
