Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
A CARIESINDEXEK ÉRTÉKELÉSE 81 ható. A többivel teljesség és áttekinthetőség kedvéért egészítettem ki a táblázatot. A 3, és 4. oszlop mutatja, hogy milyen határok között változik a különböző indexek értéke. A négy utolsó index szélső (végtelen) értékei ne ijesszenek meg, mert a szélső értéktől eltekintve, végtelen nagy számok itt egyébként nem szerepelnek. Ha ugyanis legalább 1 ép, illetve beteg fog található, akkor az index értéke maximálisan 31, illetve 32 értékig emelkedik. Morelli is 1 és 32-t vette gyakorlatilag indexének szélső értékéül, de tény, hogy a valóságos szélső érték végtelenre ugrik, mert akkor nem 1, hanem 0 van a nevezőben. Az a gondoat, hogy a fogszuvasodás progresszivitásának mértékét szabatos formuléval szémszerüleg fejezzük ki, magyar kutatótól ■—- Morellitől — származik (1924). Annakelőtts csupán közelítő és szubjektív alapon nyugvó fokozatokat különböztetünk meg: ép fogazat, kisebb mérvű és erősebb mérvű szuvasodás (Koneffke, majd később Reiser). Morelli formulája annál figyelemreméltóbb, mert — noha a DMF fogalmával akkor még szó sem volt — indexe mai szemléletünk követelményeit hiánytalanul kielégíti. Igaz, hogy az általa megadott alapszám csak a jelenlevő fogak számából indul ki, de a külön megadott koefficiens módot nyújt a hiányzó és így az összes fogak számának meghatározására is. A szögfüggvényekkel való vonatkozás is Morelli kezdeményezése, aki indexét a tangens függvény változásával regisztrálta. Tschäppät viszont a berni index alakulásával hozta kapcsolatba ugyancsak a tg függvényt. E függvény azonban az elsőnél a szögnek csupán 90°—45°-ig, a másodiknál viszont 0°—45°-ig terjedő értékeivel találkozik. Ha már kapcsolatot keresünk a szögfüggvény-értékekkel, akkor természetesebbnek látszik a szögfüggvény-változást a teljes első kvadránsból venni (0°—90°-ig), melynek értékhatárait táblázatunk feltünteti. így bizonyos formai kerekséget adnak, de különben az indexek statisztikai analízisében nincs szerepük, sőt a függvények menete (grafikonja) sem feltétlenül egyezik az indexével. Tschäppät egyébként helytelenül alkalmazza a tg függvényt, amire visszatérünk. Megjegyezzük még, hogy a főfüggvényekkel analóg indexértékek a kórállapot rosszabbodásának irányában emelkednek, míg a со-függvények fordítva regisztrálnak, azaz úgy is vehetjük, hogy az előbbiek inkább a caries, a második csoport a resistenda mértékének kifejezői. Tschäppät a berni index alkalmazása kapcsán kördiagramm-ábrázolást vezet be. A teljes kört két merőleges átmérővel 4 kvadránsra osztja, melyek a fogazat 4 kvadránsát jelképezik, s melyek mindegyikére külön-külön állapítandó meg a kórállapotot kvantitatíve kifejező index. (A berni index felületi minősítését már említettem, bírálatára nem térek vissza). Minthogy az index 0-tól 1-ig a caries mértékének arányában növekszik (beteg felületek száma osztva az összes felületek számával), az egyes kvadránsok területéből a megfelelő indexek nagyságával arányos beárnyékolt körcikk jelképezi a carieses folyamatok kiterjedését. Minthogy továbbá a körcikk területe arányos a hozzátartozó körív nagyságával, a kvadráns teljes ívén (90°) mérendő le az index-szel arányos nagyság — ami a kördiagramm-ábrázolás alapja. Pl. Index Fok 0,33 (Va) 30° 0,50 (V*) 45° 0,66 (2/з) 60° 1,00 90° [Fogorvosi Szemle ß
