Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

MŰTÉTI ELJÁRÁS

43

színét a fossa submandibularis képezi. A klinikai anatómia a regio submylohyoidea csontfelszínén megkülönböztet tetőt (fornixot), amely annál szélesebb, minél kifejezettebben lécszerű a crista mylohyoidea és lateralis falat, amely a mandibula bázisa felé erősen rézsútos lefutású. A fossa submandibularis előrefelé csaknem éles határ nélkül folytatódik a fossa sublingualisba. Hátulsó határát a ramus mandibulae belső felszínének kezdeti része alkotja (6/a ábra).

E csontfelszínen fekszik a glandula submandibularis és a fornixát képező cristán tapad a m. mylohyoideus, melynek rostjai e helyen tömöttebbek és kevésbbé rézsútos lefutásúak, mint a crista mylohyoidea distalis végződésén : a retromolaris területen. Ugyancsak e régióban, közvetlenül a szájfenéki nyálkahártya alatt találjuk a glandula submandibularis kivezető csövét és a glandula sublingualis distalis részét.

E regio felsorolt lágyrészei — függetlenül a nyálkahártya funkcionális tulajdonságaitól, amiről később tárgyalunk ■— lehetetlenné teszik, hogy e területre a teljes alsó protézis alaplemezét kiterjesszük műtéti korrekció nélkül, akár folytonossága megszakítása nélkül, akár megszakítással, tehát fémnyelű pelotta alkalmazásával (lásd a 45. lapon). Ezt a megállapítást Trebitsch-nek erre vonatkozó eredménytelen kísérletei is igazolják.

A kérdés tehát az, hogy vájjon műtéti korrekcióval, a lágyrészek protétikai szempontból kedvezőtlen topographiai helyzetének megváltoztatásával, nem lehetne-e ezen területet protétikailag értékesíteni?

Szerintünk a műtéti beavatkozás sem teremtene erre lehetőséget.

Igaz, hogy akár a Trauner-féle, akár a később ismertetendő Kemény—Varga-féle műtéti eljárással a szájfenéket mélyebbre helyezhetnénk, s így e regiót izommentessé tehetnénk. Sőt a műtéti bevavatkozás eredményeként már sem a ductus submaxillaris, sem a glandula sublingualis az alaplemez szájfenéki kiterjesztését nem akadályozná. De e változott helyzet is legfeljebb

6a. ábra. A fossa submandibularis és sublingualis helyzete a crista mylohyoideához viszonyítva. 1. fossa sublingualis, 2. crista mylohyoidea, 3. fossa submandibularis.

6b. ábra. E vázlatos rajz az első molaris területén a kétoldali crista туlohyoideanak s a alattuk levő fossa súbmandibularisoknak egymáshoz viszonyított helyzetét szemlélteti. Érthetővé teszi, hogy miért nem alkalmas e terület a protézis alaplemezének kiterjesztésére.

csak a fossa submandibularis fornixának protétikai felhasználását tenné lehetővé, amivel még nem biztosíthatnánk, a kívánt mértékben, a teljes alsó protézis stabilitását. A lateralis csontfalat azonban, amely a retentio szempontjából a legértékesebb, még akkor sem hasznosíthatnánk, ha a műtét végzésekor a glandula submandibularist is leválasztanánk róla. Erre a terű-